Kószáló délutánunk helyszíne ismét Tata. Az időjárás szélfújós, majdnem napos; a tavon hullámokat vet a szél; a kibukkanó nap melenget, miközben a mólón fekszünk; hallgatjuk és nézzük, hogyan versenyeznek a sárkányhajósok; Gnómi néha megretten a felé tartó hullámoktól. Ebben a pillanatban felfigyel a vízben egy izgő-mozgó hátsóra.
  Hangokat nem hallott, de a sasszemű kiszúrta, hogy valaki nagy pácban van. A móló felé sodorta az ár a kapálózó bajba jutottat, ezért keresett egy hosszabb botot, amivel kipecázhatta a fuldokló élőlényt. Élesedett a helyzet: már majdnem kiúszott alólunk, de Gnómi nem adta fel a mentőakciót. Beletelt egy-két percbe, mire sikerült megkapaszkodnia a botban, de végre kiemelte az ázott méhecskét, és kivitte a fűre száradni.

  – Megmentetted az életem! – kezdte a zümmögve didergő méh. – Még jó, hogy ilyen szőrös a hátsóm, és azon megragadtak a levegőbuborékok, máskülönben már rég belefulladtam volna a vízbe! Ha megszáradtam, folytathatom a szorgoskodást. Beporozom a növényeket, aminek az eredményét ti ropogtatjátok a fogatok alatt, és finom mézet is termelek, ami szintén nagyon egészséges.
  – Nagyon szeretem a mézet – mondta a kis törp –, de csak ritkán ehetek, mert ha elém kerül, még a függönykarnis is ragacsos lesz...
  – Ugye, milyen finom? Kár, hogy a sok rovarölő szert, ami a szúnyogoknak szól, mi is megérezzük. Az ember nemtörődömsége és a növényvédő szerek túlzott használata miatt kell elpusztulnia sok társamnak. Értetek, a sok növény finom terméséért és a fennmaradásunkért szorgoskodunk. Tehetnének értünk legalább annyit, hogy nem szennyezik a környezetet és a növényeket növénymérgzümzümm... növényvédő szerekkel.

– Igazad van, mi is inkább vásárolunk bio termékeket, amik reményeink szerint valóban nem láttak semmilyen természetellenes szereket.
  Sokáig zümmögött volna még Gnómival a földön, de mivel megszáradt, inkább a szárnyait próbálgatta, hogy minél hamarabb továbbállhasson. Nagyon hálás volt Törpinek.
  – Ha legközelebb összetalálkozol egy kiskanál mézzel – kezdte a hálás méh –, gondolj arra, hogy nekem kilométereket kellett repülnöm érte, hogy azt a finomságot összehozzam.
  Azzal elrepült, Gnómi pedig büszke volt magára, amiért egy ilyen hasznos és szorgos rovart mentett ki a tóból.