Tiszteletét tette nálunk egy zöld lombszöcske. Az ablak mellett bújt meg, miután éjjel besurrant. Amint becsuktam az ablakot, felriadt álmából. Hirtelen azt se tudta, hol van. Amikor észrevettem a nagy zöldséget a falon, én ijedtem meg. A kölcsönös megrémülés után elmondta, hogy a hozzá eljutott hírek szerint lakik itt egy zöld törp. Vele szeretett volna találkozni.
  – Eltévedtem, és a téren kolbászoló galambok azt mondták nekem, keressem Gnómit. Ő tudni fogja, merre van a Csónakázó-tó, mert majdnem minden nap odajár sétálni. Jó helyen járok?

   Hát persze, hogy jó helyen járt! Szóltam Törpinek, törölje meg a szakállát az édes álom után, mert váratlan vendége érkezett. Olyan izgatott lett, már rohant is bemutatkozni. Kellemesen elbeszélgettek, azután lekísértük a tóra. Rászökkent egy fűzfára, ott elbúcsúztunk tőle.
  – Nagyon köszönöm a segítséget! Eltévedt szöcsketársaimnak melegen ajánlom majd a segítőkészségeteket! – azzal eltűnt hosszú csápjaival egy dús levél mögött.
  Jártunk egy kört. Mire visszaértünk, a szöcskének hűlt helye volt. Hazasétáltunk azzal a tudattal, hogy ma is megvolt a napi jó cselekedetünk.