Frissítve 2019-ben.

  Párom ismét meglepetést tervezett Gnóminak, de olyat, hogy még nekem sem árulta el, mire készül. Dinnyésen jártunk a Várparkban, ahol betekintést nyerhettünk abba, hogyan nézhettek ki azok a régi Magyarország területén épült várak, amikről manapság nem hallani, mert mindegyiket csak rom állapotban tekinthetjük meg, vagy csupán pár kőkupac jelzi a helyüket.

  Dinnyés a Velencei-tó déli partján található, a park pedig egy magántelken, könnyen megközelíthető helyen fekszik, a Kossuth utcában. Létrehozója Magyarország történelmi múltjának egy lelkes rajongója. A parkot körülvevő sétány Nagy-Magyarország formájú, és a várak is épp ott állnak, ahol egy elénk kiterített térképen keresnénk őket.

  A sétány mentén faragott oszlopokon Magyarország összes királya, fejedelme, kormányzója, nádora fel van tüntetve kézírással, ráadásul három nyelven. Legutoljára az erdélyi fejedelmek kaptak helyet az oszlopsorban. Nagyon sok elfeledett vagy sose hallott név szerepel a listában, tanulmányozzátok őket aprólékosan!

  Gnómi nagyon virgonc volt, szörnyen érdekelte őt az összes törpevár, amik különlegessége, hogy eredeti alapanyagukból lettek megépítve: ami kő, az kőből, ami tégla, az téglából, de érdekességképpen van földvár is. Ebben a földvárban gallykunyhók láthatók, apró gallylétrákon lehet közlekedni fel-le, valamint a kunyhók közt és a létrákhoz kis utacskák vannak szórva kövekből. Az épületek között látható mini tűzrakóhely pompázik, ami kiverte a cukiságfaktort. Nagyon tüneményes! El is határozta a kis rosszaság, hogy megnézi, szalonnasütésre használható-e, de azonnal mondtam neki, hogy eszébe se jusson ilyen gonosz gondolat. Mindent az szemnek, semmit aaa... izé, hagyjuk is... :)

  Amitől még totál elájult az az, hogy minden kapu és belső ajtócska mozgatható. Nyitogatható, csukogatható, így nem volt szívem megtiltani neki a várakban kóborlást. Legalább ő lásson minden olyan apró zugot, amit én nem láthatok. Úgysem fog beállni a szája, szóval mindenről tudósít majd. Még arról is, ha királylányt talál az egyik toronyban... Természetesen a várakhoz nyúlni nem nagyon ajánlott, hogy minél jobban megőrizhessük az állagukat, de ha valaki mégis megtenné, csak óvatosan, nehogy valami kárt tegyünk bennük!

  A területen ekkor még nem igazán találtunk árnyékos helyet, csak a sétány mellett lévő fedett padkomplexum adott hűsölési lehetőséget, ahol kellemes megpihenni, ha elfáradt az ember. Kénytelen voltam Őgnómságát néha becibálni egy-egy fejedelmi oszlop árnyékába, nehogy felforduljon a nagy hőségben. Sehogy sem tudtam rávenni, hogy pihenjen egy csöppet, mert mindent látni akart, és azt azonnal.

  Minden várba bement, közben tudott hűsölni is egy kicsit, és virgoncabb volt, mint valaha. Rettentő módon örült a meglepetésnek, ami most nem tudott kiszivárogni, hiszen még én sem tudtam, hova lesz az utazás. Nem mintha fecsegő lennék, mert mindig titkolózunk, mégis legtöbbször kipattan valahogy, mi a terv, de hogy honnan, arról fogalmam sincs. Bizonyára ez lehet a híres törpmegérzés...

  Ekkor nagyjából csak egy hete nyitott meg a park, nagyon friss volt a dolog. Azóta persze jócskán kiépült, hiszen tervben volt még sok-sok elképzelés megvalósítása. Ebből született meg a skanzen, ahol még több egyedülálló épület megszemlélhető, köztük egy fatemplom és egy szekérvár. Rendeznek oktató-, kézműves- és beöltözős középkori programokat, amiket egészen biztosan a felnőttek is élvezhetnek! Az alapanyaguknak és a makettek számának köszönhetően kétszeres Guinness Rekorddal is büszkélkedhet a park, ami csodálatos eredmény.

  A kezdeti kialakításhoz képest is szuperül éreztük magunkat, a kapott információáradattól pedig még Gnóminak is megjött a kedve a történelem áttekintéséhez. Ha tehetitek, mindenképp nézzétek meg a mini várakat, mert óriási élményekkel gazdagodhattok! Érdemes elidőzni köztük!

/Ez itt a reklám helye: Várpark/