Mivel Gnómi visszafogta magát hepciáskodás terén, ezért ígéretemhez híven elmentünk a Hohentwielhez megnézni, mi változott egy év alatt, azon kívül, hogy semmi, és még az idő is épp ugyanolyan, mint akkor volt. Most nem söröztünk, hanem forralt boroztunk. Ő is kapott egy bögrével, nehogy később a fejünkhöz vágja, hogy ő sosem kap ilyesmit. Szép lassan elkortyolgattuk, utána kellően felmelegedve indultunk neki a vártúrának.

  Szabadon kóborolhatott, amit alaposan kihasznált. Hajmeresztő manővereket végzett abban a tudatban, hogy neki aztán mindent szabad. Bár nem teljesen így értettem a szabad mászkálást, hiszen ki tudja, mibe gabalyodik bele, míg nem látjuk, vagy melyik pillanatban kap alá a szél, hogy aztán sose lássuk többé. Nem mindig értékeli kellően, ha aggódunk a sapkája épségéért, de eljöhet még az az idő, amikor erre is sor kerül.


  Vidáman pózolt az évszámos téglával, amin 1554 áll. Már előzőleg is nagyon megtetszett mindkettőnknek. Utánanézve kiderült, hogy abban az évben nagyszabású építkezés, átalakítás folyt. Württembergi Ulrich herceg fia, Christoph von Württemberg alakíttatta át a hercegi palotát 1553-54-ben.

  A 16-17. században az uralkodó monogramja és az évszám gyakori nyomat volt a téglán, ezzel jelölve a várnak a hovatartozását. És meg is oldódott a C betű az évszám alatt. Zseniális! Apró felfedezés, mégis olyan, mintha legalább aranyérmet nyertünk volna az olimpián. Az ilyen apróságokért érdemes igazán élni. A határtalan tudásszomj is közös tulajdonságunk, tehát nagyon jól el tudjuk tölteni az időt mindketten az ilyen izgalmas és sejtelmes helyeken.

  A várban nézelődés után sétáltunk egy kicsit Radolfzell belvárosában, ahol rálelt egy üresen ácsorgó békajátékra. Vígan pattant fel rá, és amikor végzet a szórakozással, utánunk szaladt. Ekkor meglátott egy tolószékes bácsit, aki békésen pihent a kellemes időben. Megtetszett neki a "járgánya", így felpattant az ölébe, hátha elviszi őt egy körre. Bár a szeleburdiságával megnevettette az idős urat, ezért a meggondolatlan viselkedéséért is megdorgáltam. Szerencsére nem okozott problémát, se riadalmat, illedelmesen bocsánatot kért és elbúcsúzott. Folytattuk a sétát, amíg el nem fáradtunk, utána hazamentünk kipihenni a nap fáradalmait, amit a vár bebarangolása ébresztett bennünk, valamint Őtörpsége is elgondolkodhatott a nap folyamán történt illetlen viselkedése felett.

/Ez itt a reklám helye: Hohentwiel körbevezetés képekkel és panorámával/