A donzdorfi séta utáni nap felkerestünk egy várromot, amiről csak odaérve derült ki, hogy étterem és hotel üzemel benne. A szerpentinen már látszott a domboldalon lévő elkerített legelő, felérve a parkolóba, a kerítés mellett pedig bőgő marhákat láttunk. Mászkáltak, legelésztek békésen, mit sem törődtek azzal a ténnyel, hogy próbálunk beszédbe elegyedni velük.
  Úgy tűnik, a környék nagyon kedvez a biganövekedésnek, mert a várhoz vezető lépcső előtt találkoztunk egy újabb példánnyal. Gnómi rögtön kiszúrta a hasonlóságot a tegnapival, és vígan köszöntötte őt is, amit a biga nagyon szívesen fogadott.  A vár mellett egy kis elkerített rét van némi fás résszel, amiben elvétve őzek vagy szarvasok láthatóak. A teraszról könnyen megfigyelhetőek, így nagyszerű a kilátás ezzel a plusszal.

  Épp egy esküvői parti előkészületei zajlottak. Nagyjából a feldíszített autó és a pár volt látható egyelőre, de bent a sátorban a díszes asztalok és székek már készen álltak a vendégek fogadására. Az egész rom nem egy nagy valami, viszont a kilátás, az étterem és a rétre néző szobák biztosan nagyon jó turistacsalogatók.
  Körbejártuk az egészet, amit csak lehetett. Találtunk egy kockaköves termet, amit bálteremnek kereszteltünk. Ellejtettünk benne egy keringőt egy kép erejéig abból az apropóból, hogy nemcsak nem szeretünk táncolni, de nem is tudunk. Gnómi harsány kacagások közepette pukkadozott rajtunk.

  Természetesen nincs vár torony nélkül, tehát a cél adott: fel kell menni, ha van rá lehetőség. És hát persze, hogy van... Egy-két eurót bedobva megnyílik a forgókapu a lelkes lépcsőmászó közönségnek, azaz nekünk. A kilátásban valóban nem nagyon lehet csalódni, Gnóminak is tetszett. Egyből felugrott, hogy fényképezzem le, mert villogni akar a lányoknak a merészségével. Nem ismerem a gnómok csajozási szokásait...

  Az udvarban sétálva találtunk egy kellemes, pici játszóteret, amit rögtön meg is rohamozott. Hamar megtalálta a kedvenc játékát. Miután megfelelően kikapcsolódott, elindultunk a váron kívül, az erdő felé sétálni. Sok helyen málnabokrok sűrű szövevénye kísérte utunkat. Gnómi még nem látott ilyet, ezért nem tudta, milyen jól össze tudja vele kenni a szakállát. Simán elsétált volna mellette, na de azért mi nem vagyunk ilyenek. Egyből szedtünk 2-3 marékkal, olyan szépek és egészségesek voltak, és jó sűrűn nőttek.

  Málnázás után visszafordultunk a kocsihoz. Elköszöntünk a tehenektől és borjaktól, lefényképeztük, ahogy a felhők mögül előtörő fénysugarak megvilágítanak valamit a messze távolban (ott valakinek biztosan valami korszakalkotó ötlete támadhatott...), azután hazakocsikáztunk.