A szaunás hely közelében van egy építészeti extrákat bemutató múzeum. Természetesen oda is ellátogattunk, hiszen csupán 10 perc volt gyalog. Tökéletes hétvégi program, bár az épületbe nem mentünk be.
  Kezdetnek rögtön egy ilyen szerszámkupac költemény fogadja az arra autózókat. Egy fogón és egy csavarhúzón áll egy kalapács. Igen művészi, pláne a bárányfelhőkkel kiegészítve. Gnómi szeretett volna lefényképezkedni velük. Csak annyi szerencséje volt, hogy épp felértem a fogó csavarját, különben nem lett volna hova állítanom, és ez is nagyon magas volt neki. Rögtön lehasalt rajta, mert félt, hogy leesik, bár nem esett volna keményre, csak a szépen zöldellő pázsitra, annyi meg még nem árt meg neki. Gonosz vagyok.

  Kellemes idő volt, ilyenkor lehet a legjobban fára mászni, vagy egyszerűen hintázni egy megfelelően lengő ágon. Kihagyhatatlan élvezet! Mikor megunta, továbbmentünk. Kíváncsian érdeklődött egy kis elkerített rész iránt. Messziről nem láthatta, mi az, ezért most valósággal vonszolt, hogy minél hamarabb megnézhesse. A meglepetés határtalan volt. Nem képzelte volna sose, hogy egyszer valóban találkozhat elefántokkal!

  Mikor összebarátkozott velük, már futott is volna a múzeum boltjába, hogy vegyen egy zsák földimogyorót. Mogyorót...? Azt hiszem, titokban Tom & Jerryt néz a TV-ben. Szerencsére még időben sikerült elcsípnem a grabancát, hogy aztán együtt elolvassuk, miért is ne legyen neki olyan sietős. A táblán írva van, hogy "Kérjük, ne etessék az elefántokat!" Azt az elszontyolodott képet látni kellett volna!

  Nagy bánatában kidühöngte magát egy sziklán. Mire felért a tetejére, hogy onnan nézzen szerteszét, meg is nyugodott szépen. A kilátás is tökéletes volt onnan. Nem, mintha megelégedett volna a magassággal, hiszen a szerszám kompozíció meghódítása után ez nem volt feladat neki. Szerinte. Azt már rég elfelejtette, hogy oda nem mászott, hanem én tettem fel, de sebaj. Nem fogom a kis zöldség kedvét szegni ilyen apróságokkal. Pózolt a múzeummal is, mert ilyen is kell a gyűjteménybe. Kihagyhatatlan.

  Összességében tartalmas volt ez a nyárrészlet, amit itt töltöttünk a szaunás lakásban, és még művelődnie is sikerült egy kicsit. A betűk haverok. A könyv pedig az egyik legcsodálatosabb dolog, amit ember alkothatott (a babáncsipsz mellett). De mielőtt azt gondolná bárki, hogy mentünk tovább, hát még nem. Történt még blogba illő kirándulás...