Utazásból sosem elég neki, ezért mosolyra húzódott a szája, amikor otthonról felkerekedtünk. A következő helyen egy kissé ráfaragott, mert nem volt kivel társalognia. Néha egy-egy banán akadt, akit életre keltettünk néhány perc erejéig, mielőtt eltüntettük volna. Ekkor vettem észre, hogy kis barátom szeret művelődni. Nem mintha magától kinyitná a könyvet, de amikor belemerültem egy-egy történetbe, észre sem vettem, amint a hátam mögé somfordált és onnan olvasta azt, amit én. Ilyen például Reymontnak a Parasztok című könyve, amiért Nobel-díjat is kapott. A lengyel parasztságról szól, szegényebbekről és gazdagabbakról egyaránt, a mindennapi munka nehézségeiről, az ünnepi szertartásokról. Az egyes szereplők jellemrajza alapján tökéletesen megelevenedik előttünk a leírott történet.
  Nem mellékesen még mókás szövegek is vannak benne. Az egyik személyes kedvencem az a rész, amikor Tereska levelet kap a bírótól, amit az ura írt neki, de nem tudja elolvasni. Elindult a paphoz, de őt lekéste, mert már elindult a vásárra, a kántorhoz meg azért nem mer elmenni, mert éhínség van, mindenki a vásárra hordja amije csak van, és üres kézzel nem illendő beállítani hozzá. Utolsó próbálkozásként a barátnőjével próbálják kisilabizálni, de ő se tud, csak nyomtatott betűket olvasni. Azt mondja erre a barátnő: "Csupa szarkaláb meg kacskaringó, mintha tintába mártott legyet eresztettek volna a papirosra."

  Amint új könyvet kezdtem, arra is rávetette magát, csak hogy teljen az idő. A nyomorultaknak se kellett két-három hétnél több, annyira izgalmas, fordulatos és meglepő elemek tarkították a történetet. Vannak benne ugyan néha kitérők, amik az akkori kor hátterét magyarázzák, azok elég szárazak és néha nehezen olvashatók, de megéri átrágnia magát az embernek rajtuk, mert utána ismét felveszi a fonalat, amit aztán alig akartunk elengedni. Nem egy alkalommal előfordult, hogy olvasás közben felkiáltottunk csodálkozásunkban, hogy milyen zseniális módon fonja össze az író a korábbi szálakat az újabbakkal. Olyan élmény, amitől reflexből a homlokára csap az ember.


  Szerencsére Törpi könnyen feltalálja magát, nem lóg a nyakamban és nincs láb alatt sem. Mondhatnám, nem nagy igényű, ha a kalandvágy mutatója megfelelően fel van töltve. Törekszem is rá, hogy minél többet lásson, minél több élménye legyen. Hogy 15-20 év múlva elmondhassa magáról: ő egy sokat látott, sokat tapasztalt, világot látott gnóm.
  Minden reggel tartalmasan kezdtük el a napot. Egy igazán jó reggeli után madarat lehet fogatni az emberrel. Nem kis gyönyörűségemre rászokott a tejeskávéra; végre ebben az élvezetben is társra találtam benne.


  A nagy nyári hőségben előszeretettel ültünk ki sziesztázni egy kicsit a teraszra – vagy a szaunába, ahogy én hívtam. Mintha beállt volna a levegő, és meg se moccant volna vagy 10 éve. Amikor pár hét múlva továbbálltunk egy másik szállásra, kicsit sajnáltuk a teraszt, de ez legyen a legkevesebb, mert máshol majd más kellemes élményekben lesz részünk.