Csodás dolog a természet, és nem kevésbé csodás a világűr sem. A részleges napfogyatkozás kellőképpen felcsigázta az apróságokat, ezért nem kellett győzködni őket arról, hogy érdemes lesz június 30-án sötétedéskor kihajolni az ablakon. Először szkeptikus voltam, annyi kamuhír olvasható a neten, de egy pillanat alatt láttam, hogy ez valóban megtörténő jelenség. A Vénusz-Jupiter együttállásról van szó, amit az esemény fokozása érdekében még a Hold is támogatott.
  Amíg nem olvastam utána, nem tudtam, hogy a Vénuszon kívül más bolygó is látható szabad szemmel. Most már tudom, hogy majdnem mindegyik bolygónk látható, ha jó helyen és jó időben vagyunk, bár akad 1-2, ami úgy se, csak valamilyen távcső segítségével. Mint kiderült, a Jupiter a harmadik legfényesebb égitest az éjszakai égbolton, bár ez nem is csoda, mert tömege 2,5-szer nagyobb, mint a többi bolygó tömege együttvéve. Ami a legmeglepőbb számomra, hogy ha a Jupitert kitakarjuk, akkor a négy legnagyobb holdját is láthatjuk távcső nélkül. Ez a kép a 2015-ös együttállás igencsak díjnyertes fotója, amin mind a négy Galilei-hold gyönyörűen látható.
  Tizenegy év alatt kerüli körbe a Napot, emiatt egy meghatározott pályát ír le az égbolton: minden nap kicsivel arrébb kell keresni, míg mi meg nem előzzük a pályáján, amikor is úgy látjuk, hogy elkezd visszafelé mozogni, úgymond egy hurkot ír le ezzel az égre. Ők ketten (a Jupiter és a Vénusz) nem túl gyakran kerülnek láthatóan közel egymáshoz, de most ennek a "pillanatnak" voltunk szemtanúi. Legközelebb 2016. augusztus 27-én lehet ismét rajtakapni őket. Igazság szerint napokkal, hetekkel előtte kellett volna végigkövetni, ahogy egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz, majd tetőzik a dolog, és az ezt követő napokban eltávolodnak egymástól, de a hírekben sehol nem közölték, hogy érdemes, vagy hogy egyáltalán erre lehet számítani, mindenhol csak az együttállásról írtak. Nagy kár...
  Mivel a beharangozott látvány annyira tetszett, hogy a törpök alig tudták elvonszolni magukat az ablakból, le is fényképeztem, amint bambulnak rá. Sajnos olyan parányi pötty látszott a Jupiterből, hogy rengeteg képet kellett lőnöm, mire elfogadható minőségűt sikerült kapnom. A másnapi személődést már nem is tudtam megörökíteni, de semmi gond, hiszen az élmény egész életre szóló volt, és legközelebb már kézi távcsővel is megfigyelhetjük őket, talán még a holdjait is láthatjuk majd!