A kirándulós nap esti mesével végződött. Mihelyt megnézték, valósággal eldőltek aludni. Reggel, mikor felébredtek, Gnómi a szakállát törölgette, olyan jót álmodott, Bibircs meg a rakoncátlan szálakat próbálta kordában tartani elég kevés sikerrel. Igénybe kellett vennie ehhez a művelethez a fésűmet, de utána nagyon sármos törp lett belőle. Mintha most ugrott volna le a barátai mellől a polcról.

  Bibircsnek eddig elég nyugodt élete volt, de kezd hozzászokni a folytonos újdonságokhoz, barátságokhoz, izgéshez-mozgáshoz, a gyönyörű dolgokhoz, amikhez szerencséje van Gnómi mellett. Előre látom, hogy nem tudja majd teljesen elrontani a kis zöldség, de épp így egészítik ki egymást a kissé ellentétes tulajdonságaikkal.
  Ezen a napsütötte reggelen Boldizsár is elköszönt a törpöktől. Hívogatták a kertben nyíló gyönyörű virágok. Akárhogy tartóztatták Gnómiék, ő mégis menni készült. Kikísérték hát a teraszra, ahol megfürdött a selymes virágszirmok közt. Bibircs is megszaglászta a csodaszép lila virágokat, azután elbúcsúzott tőlük a bogárka.

  A bogarak jöttek, a bogarak mentek, és ezen a napon újabb csomagunk érkezett. Azt hitték a kis kíváncsiak, hogy ebben is lesz valami váratlan, ezért pillanatok alatt rávetették magukat. Hozzászokhattak volna már a gnómálló csomagoláshoz... Órákat kellett várniuk, míg belenézhettek, de most nem várta őket semmi fura, oda nem illő. Az volt a dobozban, ami rendelve lett: szerszámok, katalógus és egy menő ing, amit első körben össze is gnómoltak. Rögtön megnézték a zsebeit, tehát mondhatjuk, hogy ők próbálták fel először. Sajnos nem Bibircsre tervezték, de majd kitaláljuk, hogyan tudnánk beleapplikálni a nagy hátsóját. Gnóminak nagyon tetszett a színe.

  – Végre valami szép zöld! – lelkendezett. – Öröm lesz nézelődni belőle!
  Már eltervezte magában, hogyan fog leskelődni a zöld szín fedezékében, és mókásnak találta, hogy észre se veszik majd őt azok, akik elmennek mellettünk. Nagy kedvenc lett ez a ruhadarab Gnómi szemében, szívesen időzött napközben a zsebében, még szundítani is ide járt. Nemsokára jön a jó idő, és onnan kukkolhat séta közben. Később megmutatom, mennyire jól érzi magát benne és azt is, hogy milyen lelkesen tekinget kifelé belőle. Nehéz megállni ilyenkor, hogy mosolyra ne fakadjon az ember, de majd ti is meglátjátok, ha beindul a nyári kirándulószezon, addig viszont jó gnómolást kívánok!