Itthon tartózkodásunk alkalmával ki nem hagytuk volna a felújított Május 1. parkot a kikapcsolódást kereső sétáink sorából. Hallottuk, milyen szép lett, egy-két képet is láttunk, és mivel tudtuk, hogy tervezték a felújítási munkálatokat, már csak élőben kellett megnéznünk, vajon hogy néz ki az egész a park átadása után.

  Gnómiékat eddig nem nagyon hoztuk ide, mert nem igazán volt itt nagy látnivaló – természetesen a sok szép idős fán kívül értve –, csak romos épület, félig lebontott szabadtéri színház, ami az elmondások alapján nagyon jó akusztikájú hely volt. Emlékszem rá, hogy többször megfordultam itt gyerekkoromban. Apukámmal jöttünk ide, és amíg ő elbeszélgetett a portás barátjával, én a két kutyával játszottam, és a színház fűvel benőtt, rozoga székei között mászkáltam.
 

  1959-ben építették meg, azóta igencsak eljárt felette az idő. Most ez a színház is fel van újítva, és a megnyitó alkalmával már koncertet is adtak rajta. Ha minden ilyen sikeresen alakul, már csak a Ligeti tavat kell szebbé varázsolni...

  A park el lett kerítve, táblával jelölt természetvédelmi területté nyilvánították, ezért éjjel nem lehet keresztülsétálni rajta vagy útvonalat rövidíteni vele, mint régen. Mindegyik bejárata előtt egy kis csille áll, a Turul madáron kívül városunk másik jelképe, amit nagyszerűen össze lehet gnómolni, ha alkalom kínálkozik rá.

  Tágasabbnak tűnik, mint azelőtt, az utak megfelelő kiépítése, a füves rét telepítése és a játszó megépítése nyilván hozzájárul ehhez az érzethez. Sok helyre vannak padok téve, néhol külön kis szigetet alkotva, ami egy kisebb csoportnak is kellemes kikapcsolódást nyújthat.

   Hatalmas szökőkút áll a park közepén, amit nem győztünk csodálni, a körülötte lévő úton pedig a kövezetben az egyesítés előtti községek neve és címere látható, amikből 1947-ben született meg az egykori Tatabánya. Törpiék körbeszaladtak az úton, és vígan ugrándozva hívták fel a figyelmünket minden megtalált címerre. A kör közepén a Turul madár van pofásan megformálva.

  Nagyon tetszik nekünk, hogy modernebb szemeteskukákat láttunk több helyen is, amibe műanyagot, üveget és egyéb hulladékot is el lehet helyezni. Reméljük, hogy mindenki a rendeltetésének megfelelően fogja használni őket, vagy ha mégsem, a helyi gnómfauna figyelmébe ajánlom a szabálytalankodók megregulázását.

  A játszótér is nagyon pofás lett. Sosem gondoltam gyerekkoromban, hogy bányászosat játsszak, de itt akár azt is lehet, mert több játék szenes csillének akar kinézni, alájuk pedig sínt rajzoltak. Nem kellett kéretniük magukat, hogy kipróbálják, örömmel ugrándozták össze a játszótér pihe-puha járófelületét, hogy mindenhol játszhassanak egyet.

   Találtunk a játszón egy mászókát, amit azonnal birtokba is vettek, és láttunk érdekes tölcséreket is, amiknek a rendeltetéséről nem tudtunk megbizonyosodni. Lent a földből álltak ki, és azt képzeltük, hogy ha beleszólunk, akkor valahol máshol vagy épp mindenhol hallani lehet, ha belehallgatunk, de Törpiék hiába mentek oda hozzájuk, valószínűleg nem jó párost próbáltak ki, mert Bircsi nem hallotta benne Gnómi hangját.

 
  Ilyen élmények után könnyen kifáradtak, boldogan tértünk haza. Hanem aztán másnap tudomást szereztünk róla, hogy Manó kutya ki akar látogatni a parkba. Kaptunk az alkalmon, és újra végigjártunk mindent. A tanösvény jellegű erdei utat is, ahol táblákon mutatják be Tatabánya bányász múltját, és ahol szintén meg lehet pihenni az új, bányász emblémás padoknak köszönhetően.

  Árnyékban hűvös volt, ezért leültünk a szökőkúttól távolabb egy napfürdőző padra, onnan néztük és hallgattuk a szökőkút csobogását. Törpiék is letelepedtek a rét szélére, onnan nézték a napsütötte kutat és a lehullott, elszáradt leveleket.

   Néha szaladgáltak egyet Manóval a csörgő-zörgő avarban, utána ismét megálltak egy kicsit, hogy kipihenjék a futkosást és kikapcsolódjanak a szökőkút hallgatásával, és persze azért is, hogy megvizsgálják, milyen szép fák vannak errefelé, amiket érdemes lenne nagy becsben tartani.

  A sárguló fák látványa mindig feltölt. Az őszi ruhába bújt növényzet sokszor sokkal szebb, mint nyári zöldellése közben, ezért is nagyon szeretem az őszt. Tökéletesen kihasználtuk az új park és a gyönyörű idő adta lehetőségeket, az ilyen dolgokban már nagyon rutinosak vagyunk. Windowsfelhő-mentes díjnyertes fotó következik!

  A következő posztban ellátogatunk egy müncheni törpbölcsődébe. Reméljük, találkozunk is valakivel, akitől megkérdezhetjük végre, körülbelül mekkora lehet a helyi törpközösség... ;)