Gnómi legutóbbi, májusi köszöntője nagyon sikeres volt, ezért a következő alkalommal nem is tudta felülmúlni önmagát. Bár most Bibircs is segítségére volt, egyszerűen semmilyen ötlet nem ugrott ki a sapkájuk alól. Arra gondoltak, mi lenne, ha összehoznánk egy találkozót, és személyesen adnák át jókívánságaikat. Remek ötletnek találtam, így hát egyeztettünk, megbeszéltük a dolgot, és öt hónap múlva, október végén személyesen is megismerkedhettek egymással.

/Tatai tengerpart/

  Egész napra programot terveztünk, több helyre is ellátogattunk. Először a tatai Öreg-tavat ejtettük útba, ami épp le volt engedve. Reméltem, hogy a kukkerrel a vadludakból is látunk néhányat a tó közepén, de sajnálatos módon elég ködös idő volt, és minden látszott, csak épp a tó közepe nem, vadludak meg pláne nem, mert egy hónappal megelőztük őket.
  Voltak azonban helyette sirályok, akik a vár előtt mutogatták repülőtudományukat. Bircsi el volt kápráztatva tőlük, integetett nekik, hátha észreveszik őt. Sokáig nem adta fel, de meglett az eredménye, mert tíz perc múlva az egyikük végül odakiáltott neki.

  Természetesen megnéztük Az Év Fája verseny 2014-es nyertesét, a platánt, ami több mint 200 éves. Boldogan hintáztak a kis törpök az egyik kényelmes ágán, ugyanis olyan vaskosak az ágai, hogy biztonságosnak tűnt mindenféle rosszalkodás rajta.

  Azt hirdeti alatta a tábla, hogy 1783-ban hozták ide többedmagával abban az időben, amikor a Cseke-tó körüli első magyarországi angolparkot is berendezték. Az újonnan épített tó mellett ácsorognak a platánfa testvérei, akik biztosan nagyon büszkék arra, hogy ő ezt az internetes versenyt óriási fölénnyel megnyerte.

  A második úti célunk a Turul emlékmű volt, hiszen mégis ez Tatabánya legjellegzetesebb pontja. Itt még Bircsi sem járt, mert amióta ismerjük, még nem ejtettük útba a madarat. Most ő is elcsodálkozott rajta.
  – Ha létezne ekkora madár – gondolkodott el hangosan –, biztosan nem kéne félnem tőle, mert fél csőrére se lennék elég neki.
  Gnómi jót kuncogott ezen a megállapításon.

  Minden oldalról megnézték, alaposan körbeszaladgálták, utána megnézték a várost, ami alattunk terül el. Gnómi megmutatta nekik, hol lakunk, hol van a Csóni-tó, és hol a Pince klub, aminek a látogatását már előre beharangoztam nekik.

/A Turul háturul/

  A teljességhez hozzátartozik a kétszáz méterre lévő Szelim-lyuk, amit mi inkább barlangnak nevezünk. Ez is egy olyan hely számomra, ahol mindig találok valami újnak tűnőt, pedig nincs ott semmi, amit ne láttam volna még, kivéve azokat a koponyákat és használati eszközöket, amiket itt találtak egy ásatás során. Hogy hol lehetnek ezek a leletek, nem tudom, de ez is egy kaland kezdete lesz, ha sikerül kideríteni.

  Egyik törp sem járt még itt, úgyhogy elengedhetetlen volt, hogy mindent a lehető legalaposabban összeszöszözzenek. Azt azért megtiltottam nekik, hogy a legmélyére is bemerészkedjenek, mert bár fokozottan védett barlangról van szó, mégis van néhány elvetemült, aki ide jár inni és szemetelni. Nem szeretném, ha véletlenül rájuk fognák ezeket a rongálásokat, amiket ők sosem követnének el.

  Felülről el van kerítve, mert elég mély nyílásról van szó, és a széle sem biztonságos. A lyuk alatt nagy törmelékhalom gyűlt össze az idők folyamán. Gyönyörűen látszanak a mészkő rétegei, nagyon mutatós.

  Közös fotó is készült Törpiék keresztanyjával, ami ismét egy díjnyertes fotót eredményezett. A barlang nyugati bejáratából letekintve itt is elénk tárul a város. A felhővel, némi köddel és napsütéssel burkolt épületrengeteg az őszülő lombkoronáktól csak még érdekesebb látványt nyújt.

  Körbevezetésünk utolsó állomása a Pince klub söröző volt, ahol jóízűen kortyoltunk el egy pohár Zámolyit, ami kihagyhatatlan része az idelátogatásainknak, és egy üveg barna sört. Törpiék a szokott formájukat hozták, bújócskáztak és ugrándoztak az asztalon, figyelni kellett, hogy ne döntsenek fel semmit, mert épp akkor csak mi voltunk vendégek, és nagyon hangos lett volna, ha valamit sikerül összetörniük a rosszcsontoknak.

  Remek nap volt, jókat nevettünk, és jól éreztük magunkat. A cél az volt, hogy Törpiék bemutatkozzanak, hogy a Zámolyi is bemutatkozzon, és hogy kiránduljunk 3-4 órát a környék nevezetességeinél (és hogy megmutassam, milyen nehéz két virgonc törp mellett az élet). A bemutató tökéletesen sikerült, reméljük, lesz még alkalmunk máskor is egy hasonlóan tartalmas kikapcsolódásra együtt. ;)