Hallottunk róla, hogy a park felújítása épp folyamatban van, ezért odakíváncsiskodtunk körülnézni. Az utak feltúrva, lámpaoszlopok helyükre téve, kábelek a földben; és mindenhol sárga szalag hirdette, hogy az építési területre nem ajánlott bemenni. Sok helyen találkoztunk tájékoztató táblával is, mint egy igazi angolparkban. Az épületek és a nevezetes fák mellett lévő táblákat gnómjaink előszeretettel olvasták végig. Futottak egyiktől a másikig, hogy megtudják, milyen érdekesség áll a következőn, amiről fogalmunk sem volt. Sejtettük, hogy a felújított, táblásított, növényvédett park a közelben élő gnómfauna garantáltan kedvenc helyévé válik majd, mert olyan részeken is találtunk táblákat, ahol eddig a magasra nőtt és elburjánzott növényzet miatt nem járt senki, és nem lehetett belátni se mögé.

/Műemlékrom/

  Sétánk kezdetén nemcsak ismeretterjesztő táblákkal, hanem egy szemeteléstől eltántorító szöveggel is találkoztunk a műbarlang előtt, amit frappánsnak tartottunk mindannyian. Azt már kevésbé, hogy ezt hirdetni is kell. A szöveg szerint "Ha Ön saját magát még embernek tartja, akkor ugye a szemetet és a cigarettavéget is a szeméttartóba rakja".

  Továbbhaladva észrevettünk egy olyan részt, amit eddig pont a gondozatlan növényzet miatt nem láttunk meg. Eszünkbe sem jutott, hogy bármi megbújhat a zöldövezet mögött, ezért nagyon meglepődtünk, mikor megláttuk a rejtőzködő jégvermet. Előtte már állt a tábla, ami az építmény rendeltetését írja le.

  Minden épület, amivel találkoztunk, hihetetlenül szép lett. Csodálatosan pazar látványt nyújtottak, és még nem is volt minden kész. Törpiék meresztették a szemüket a Kiskastélyra, hogy ilyen szépet még nem láttak. Nem tudom, hogy előtte is látogatható volt-e, de a város honlapján szerepel, hogy hétfő kivételével mindennap látogatható belépődíj ellenében. Izgalmasan hangzik, főleg, ha az ember megnézi előtte azokat a filmeket, amik forgatása során a kastélyban is eljátszottak néhány jelenetet.

  Szemben vele áll egy nagy fa. Az előtte álló tábla tudatja velünk, hogy ő egy tövistelen lepényfa. Eddig az ismeretlenség homályába burkolózott, de most jól leleplezték, így most már mi is tudjuk, hogy kuriózumnak számít. "Észak-Amerikából származó parkfa. Az Angolkertben található egyed a fajta legnagyobb hazai példánya."

/Lepényfa/

  Ez az angolpark egy natúr szeglet volt eddig, vagyis egy fánál vagy bokornál sem volt ismertető. Ha valamelyik idős fának haldokolni támadt kedve, látszatra szíve joga volt, úgy értve, hogy nem volt konkrétan látható nyoma a beteges fák egészségének megóvására való törekvésnek. Ezzel nem azt mondom, hogy nem is volt ilyesmi, csak annak, aki néha-néha a parkban sétálgat, nem ötlik szembe a dolog. Most viszont látványos, hogy amelyik fa törzse alul korhadt, be van festve, és a későbbi állatkárok kivédésére bevonták dróthálóval. Csuda érdekes volt, mikor először észrevettük. Egy ilyen hársfát annyira tanulmányoztak az apróságok, hogy egy arra sétáló ember megállt, és visszafordult megnézni, mit művelnek a fa körül.

  A tó mellett áll egy kaukázusi szárnyasdió, és gyanítom, nem vagyok egyedül akkor, amikor azt mondom, hogy nem hallottam még róla azelőtt. "A park eredeti növényeinek egyike, több mint 200 éves példány. Gyökérsarjakkal terjed." Ezért olyan szép terebélyes, hogy bármely gnóm szívesen bújócskázna az ágai között.

/Szárnyasdió/

  Az út mentén látható egy szép nagy fa, becsületes nevén Kocsányos Makk Márton. A kocsányos tölgy hazánk legnagyobbra növő őshonos fafajtája. Mivel a tölgyimádatommal sem vagyok egyedül, nem csodálom, hogy Gnómi büszkén pózolt vele.

/Kocsányos Makk Márton/

  Telepítettek a parkba egy apró tavat. Nagyszerű lesz, ha az erre tévedő gnómoknak csónakázni támad kedvük. A vízárok táplálja majd a látottak szerint, amiben nyáron rendszeresen folyik a víz, de még nem tudjuk, hogyan néz ki, mert akkor még csak a mélyedése volt kiásva. Ha hazamegyünk, mindenképp megnézzük, milyen lett a végleges formája.
  Sűrűn járunk ide és az Öreg-tóra is, ha nem tudjuk, hol sétáljunk egy jót. A legutóbbi öreg-tavi sétánk alkalmával látott új dolgok megrongálását is megírtam, és pár napra rá kiderült, hogy bizony itt is duhajkodtak páran a frissen felújított parkban. A természet értékeinek megőrzése fontos dolog, nem értem, hogyan képes valaki tönkretenni, megrongálni és aztán ott hagyni, hogy más, aki addig örömét lelte benne, most csalódást érezzen, amiért ez sem hosszú életű. Sőt, még meg sem született, már belerondítanak az eszetlen barmok. Szégyellje össze magát az összes felelőtlen ember, aki ilyet tesz a környezetével! A törpök reakcióját már le sem írom, mert kevésbé tűri a nyomdafestéket, de remélem, hogy ha legközelebb ilyen dologra adják fejüket a tettesek, összefutnak egy-két természetszerető törppel az akciójuk során, akiktől biztosan kapnak néhány keresetlen szót... Megérdemelnék. ;)