A kornyadt fácska, ami kezdett életre kelni, kikerült a lakásból, míg nem laktunk benne, emellett a babakaktusznak is nyoma veszett. Mondtam az apróságoknak, hogy ne aggódjanak miattuk, biztosan jó helyen vannak a pincében lakó többi, betegségéből felépülő növény között. Jókat beszélgetnek, és hamarabb meggyógyulnak egymás társaságában. Nem voltak rossz gondolataim a dologgal kapcsolatban, Gnómiék viszont annál jobban idegeskedtek. Kérleltek, menjünk és üdvözöljük őket, így hát lementünk hozzájuk.

  Az első találkozás megdöbbentőre sikerült: a fikusz friss hajtása teljesen elszáradt, a kis kaktuszt pedig nem leltünk sehol. Lehet, hogy gyökeret eresztett és elsomfordált a többi jajongó növény mellől? Mindenesetre kereshetett volna olyan helyet, ahol könnyebben ráakadunk.
  Törpiék körülugrálták szerencsétlenül járt barátjukat, kérdezték, nincs-e szüksége valamire, de ő csak álmosan kókadozott a többiek mellett. Adtunk neki vizet, utána magukra hagytuk a gyógyuló növényeket.
  Még azon a héten visszahoztuk a fikuszt a lakásba, remélve, hogy ismét összeszedi magát egy friss hajtás növesztéséhez, bár tudtuk, hogy erre még hosszú hónapokat kell várni. Hogy mennyire volt sikeres a törpök odaadó gondozása, később talán kiderül...