A hétvége a nagybevásárlás ideje. Mindenki elmondja, mit óhajt, és ilyenkor egyszerre beszerzünk mindent, amire csak szükségünk lehet a szabadnapok alatt. Egy ilyen napon úgy alakultak az események, hogy Gnómiék egy hatalmas bogár társaságát élvezhették néhány napig. A történet a következő:
  Ahogy a boltban elhaladtunk egy sor mellett, megláttunk az egyik polcon egy szomorkodó bogarat. Olyan esendően nézett ránk, hogy nem volt szívünk csak úgy elmenni mellette.

  – Félek, hogy valaki bántani fog – mondta el aggályait a bogárka. – A társaimnak is mind valami sebesülésük van. Van, akinek a csápját tépték le, de olyan is akad, akinek a potrohát nyomták össze. Szörnyűek és gonoszak az emberek! Hogy tetsszünk meg így valakinek? Senki nem fog magával vinni minket...
  Annyira megsajnáltuk szegényt, hogy beemeltük a kosarunkba, de nem is akárhova: legelőre ültettük, hogy egész úton jól lásson, kellemesen nézelődhessen, amiért nagyon hálás volt.

  Amikor hazaértünk, látta, hogy kispajtásai is akadtak. Nagyon megörült a két törp társaságának, de Bibircs kissé megijedt a nagy méreteitől. Nem mert közel menni hozzá. A bogár meg akarta ismerni őket, ezért közeledett feléjük. Látszott rajta, mennyire ártalmatlan, úgyhogy végül Bibircs is beadta a derekát és megengedte, hogy megtapogassa a kezét.
  – Kár, hogy nem akkor találkoztunk – kezdte Gnómi –, amikor a többi bogárka is nálunk vendégeskedett. Micsoda estéket rendeztünk több héten keresztül!
  – Hát, ez tényleg nagy kár! – mondta a vendég. – Csak néhány napig maradok, aztán útra kelek, felfedezem a világot! Minden vágyam, hogy egy mező virágai közt hemperegjek!

  A hétvégét velünk töltötte az óriásbogár, és ezekbe a napokba éppen belefért egy bonbonest is. Bibircs találta ki, mert tudta, hogy Gnóminak régen volt része benne, és együtt még sose tartottak ilyen estet. Összedugtuk a fejünket és titokban tartottuk Törpi előtt. Amint Bibircs átadta az első darabot, megkezdődött a közös bonbonest, és mindhárman nagyon jól érezték magukat közben.

  Elteltek a felhőtlen napok, és a bogár elbúcsúzott. A hegynek tartott, mert Gnómi azt mondta neki, ott jó nagy, háborítatlan mezőt talál. Azóta se hallottunk róla, de bízunk benne, hogy nem esett semmi baja, és hogy sokáig emlékezni fog a törppartyra, aminek részese volt.