Október harmadika, péntek – egy hosszú hétvége kezdete. A szombati napra elterveztünk egy meglepetés kirándulást, aminek a célpontjáról még nem tudtam, de mivel ezen a napon is kirándulóidő volt, nem hagytuk ki ezt sem. Nem akartunk otthon ülni, ezért bementünk a belvárosba. A Dunaparkban kószálni tökéletes időtöltés, ha nem tudjuk, hová menjünk. Közel van, szépen gondozott, nagy kiterjedésű, és ha az ember megunja, a városban is lehet járni egyet.

  Első sétánk alkalmával felfigyeltünk egy érdekes táblára, amin egy nagyi tekeri serényen a bringáját. Először nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget, de most, hogy jobban megnéztem, észrevettem, hogy egy gnóm csücsül a bicikli kosárkájában. Felhívja a biciklisek figyelmét arra, hogy ha gnómmal utaznak, fokozottan figyeljenek a járókelőkre, de ez fordítva is igaz. A gyalogosok is legyenek körültekintőek, mert ha egy törp rakoncátlankodása miatt a biciklis elveszti az uralmat a járgánya fölött, lehet, hogy el kell ugraniuk az útból. Mivel egy idős hölggyel szemléltetik ezt a lehetőséget, elneveztük "Granny táblának", aminek az aranyosságán jót kuncogtunk.
  Elsétáltunk a deszkás pálya mellett. Még mindig elszomorodik, ha az otthon felejtett törpdeszkára gondol. Fő a sapkája, amiért nem volt elég figyelmes. Úgy gondolom, alaposan megtanulta a leckét.

  A kerthelyiséges kiülős helyen épp egy retro buli előkészületei folytak az Octoberfestre való tekintettel. Mászkáltunk még fél órát, utána beültünk. Kértünk egy-egy korsó finom sört, és vártuk, hogy egy óra múlva elkezdődjön a mulatság. Gyűltek a népek, főleg az idősebb korosztály nagyrészt családostól, unokástól, de majdnem mindenki ismerte egymást. Gnómi néha megmártotta szakállát a finom sörben, még koccintottak is a fiúk. Szeretem ezt az egyetértést.

  Napfürdőztünk egy kicsit, amíg elkezdődött a műsor. Egy billentyűs és egy gitáros játszotta és énekelte az 50-60-as évek slágereit. Meghallgattunk három nótát tőlük, utána elhagytuk a helyet, mert még mindig jöttek a vendégek, és vészesen fogyott a szabad ülőhely.
  A belvárosnak vettük az irányt. A tanácsháza melletti tér sarkán egy morcos, nyugtalan bika próbált szabadulni a fogásból, közben nagyon dobálta az emberét. Gnómi először nem mert a közelébe menni, és mi sem engedtük, nehogy a zöldsége miatt finom falatnak tűnjön a bika szemében. Egy kicsivel később, mikor az állat kezdett kifáradni, felugrott az ember mellé, hogy segítsen neki. Az jót mosolygott a dolgon, de nem zavarta el Törpit, hagyta, hogy segítsen.

  A tér másik felén egy szerszámkészítő mester mutatta fiának az épp elkészült művet. Látták, hogy nincsenek egyedül, és mást is érdekel a remekmű.
  – Gyere csak, kis törp! – mondta a fiú. – Nézd meg, milyen precíz munkát végzett az apám! Én is ezt csinálom, ha nagy leszek!

  Csak úgy dagadt a melle arra a gondolatra, hogy ezt mind meg fogja tanulni. Még törpszemmel is érdekes lehetett, mert megnézte mindenhonnan, alig tudott elszakadni a látványtól, de sajnos mennünk kellett tovább.
  A mozi felé tartva Gnómi észrevett egy szerencsétlenül járt házikót. A mellette lévő épület folyamatosan nyomta a másik háznak, ezért a teteje már majdnem behorpadt. Nagyon megsajnáltuk mindannyian. Úgy tűnik, a házak sem mutatnak mostanában semmiféle tiszteletet az öreg, töpörödött házikók felé...

  A duzzasztógát melletti kövezeten megláttunk egy settenkedve kóválygó sárkányt. Biztosan a moziból szökött ki. Meglátta a zöld törpöt, megszaglászta, utána barátságosan alábújt, és így rohangált tovább hátán Gnómival, aki nagyon jól érezte magát. Imádja a sárkányos mesét, sose hitte volna, hogy egyszer testközelbe kerül hozzá egy Rettenetes rém, pláne, hogy sárkányogolhat a hátán...

  Találkoztunk egy sétáló családdal is. Anyuka vitte magával a nyűgös kisfiát. Kicsit nehéz dolga volt, mert a fiúnak nem volt kedve sétálni. Gnómi odament, hogy felvidítsa, ami elég nehezen ment. Kezdetben nem akarta, hogy a közelébe menjen egy gnóm, de végül megbarátkozott a helyzettel és a nagyon tréfás törppel is.

  Nagyon elégedett voltam a viselkedésével, ezért beültem vele az egyik hintába. Igaz, már sárkányogolt aznap, de azért ez is tetszett neki. Jó, hogy nem nagyigényű, és ilyen apróságokkal meg lehet lepni.

  Hazafelé tartva láttuk meg a harmadik kukát, ami azt mondja, hogy a dohányzás szeméttel jár, forduljon a hamutartójához, vagy a szemeteséhez. Jó fej figyelemfelkeltő képek ezek (itt és itt), nagyon szeretjük az ilyesmit, pláne, mivel szemét- és cigicsikk ellenesek vagyunk. A nap befejezéseképp megmosolyogni egy ilyen hirdetést mindenképp jó dolog.