A belvárosban van a Dunapark, ahol – gnómszemmel is – sok érdekes dolog található. Már azért szívesen megyünk oda, mert egy jó nagy zöld területről van szó a folyó túloldalán andalgási, sportolási, pihenési és szórakozási lehetőségekkel. És természetesen a barátkozást se hagyjuk ki.

  A legelső teremtmény, akivel találkoztunk, a mozaik teknősbéka volt.
  – Milyen szép összeállítás! – dicsérte Gnómi.
  – Ó, köszönöm! – hálálkodott a teknős. – Ugorj fel, és nézd meg közelebbről!
  Kapott az alkalomon, hiszen nem ült még teknőspáncélon. Ki akarta próbálni, kényelmes-e. Olyan jól érezte magát, észre se vette a továbbállásunkat. Ebből gondoltuk, hogy biztos nagyon élvezte a nem mindennapi ülőhelyet. Mire utolért minket, szörnyen kifáradt, ezért megpihent egy idős fa tövében. Megvártuk, amíg kifújja magát, utána együtt folytattuk a sétálást.

  Van itt egy kemping, egy kerthelyiséges vendéglátóegység, még tovább meg egy szabadidőpark. És – micsoda szerencsétlenség – egy gördeszkás pálya is. Rögtön elhúzta a száját, amiért ilyen csúnyán megfeledkezett a legújabb hobbijáról... Hogy egy kicsit eltereljem a gondolatait, befeküdtünk az egyik hintába, ami nagyon muris volt. Kellemesen pihentetőek ezek a függőágyak, bár néha egy-egy csomót jobban éreztem magam alatt, mint jól esett volna, de ő ebből semmit sem tapasztalt. Sikerült egy kicsit felvidítani, így folytattuk az andalgást.

  A folyópart felé tartva néhány nagyon szép virágot talált, amire felugrott, hogy megszaglássza. Már el is felejtette az előbbi bánatát, vígan ugrándozott mellettünk.

  A környéken sok helyen található ábrával ellátott kuka. Nemcsak a folyó mentén, hanem a belvárosban és az erdők körül is. Ez a kuka például azt mondja, hogy a Dunában csak a kacsáknak és halaknak kéne alámerülniük, nem pedig a szemétnek. De olyan is akad, ami azt mondja, a cigicsikk nem a földre való, és még egy aranyos is van: a kuka mellett lévő kis szemét szeretne a kukába kerülni. Frappáns megoldások.

  A következő pillanatban melléröppent egy szöcske. Hirtelen megijedt, de hamar ráismert Zöld lombszöcske barátjára.
  – Micsoda meglepetés! – kiáltott fel Törpi. – A minap a farontó lepke hernyójával futottam össze, ma meg téged látlak?!
  – Szia Gnómi! – üdvözölte a szöcske. – Itt lakom a kempingben egy rövid ideje. Láttam, hogy erre kószálsz, gondoltam, megleplek, és ahogy elnézem, sikerült is.
  – Csak egy pillanatig tartott az ijedelmem, utána azonnal rád ismertem ám!

  Beszélgettek egy keveset, amíg elkísértük a kempingig, ahol elköszöntek egymástól. Ő hazatért, mi pedig a folyó másik oldalán lévő park felé vettük az irányt. Úgy megörült a kis törp az előbbi találkozónak, hogy végig esztelenkedett az úton egészen addig, míg neki nem ment az út közepén lévő fának. Rögtön elterült alatta.
  – Neked is pont ide kellett nőnöd?! – pattogott sapkaigazgatás közben. – Miért nem egy méterrel arrébb kezdtél el növekedni?  
  – Bocsánat, kis törp – felelte komótosan a fa. – Gondolod, hogy én akartam útban lenni? Valaki megtervezte a parkot, és épp ide került a járda. Tehetek én róla? De inkább állok itt, mint asztalként egy sarokban, vagy minthogy egy köteg szórólapként végezzem, amit senki nem fog kézbe venni, legfeljebb azért, hogy begyújtsa velem a kályhát... Egyébként szóltam volna, hogy vigyázz, de olyan parányi vagy, hogy nem vettelek észre. De ahogy hallom, amilyen pici vagy, olyan nagy a szád.

  Kicsit észhez tért első felindulásából, s bocsánatot kért a fától.
  – Sajnálom, hogy gonosz voltam! – szégyellte el magát. – Remélem, még legalább 200 évig nem lesz belőled asztal!
  – Köszönöm a jókívánságot! Látom, mégsem vagy annyira neveletlen törp, mint először gondoltam.
  Elgondolkodott a fa, majd így folytatta:
  – Tudod, nagyon fontos az első benyomás, amit másokra teszel. Előbb számolj el háromig, és azután fakadj ki. Sokkal megfontoltabban fognak a szádra tolulni a gondolataid, és sokkal kedvesebben fogsz megnyilvánulni a másik fél felé. De nem hiszem, hogy a gazdáid nem mondták ezt neked még egyszer sem, inkább úgy vélem, mindannyiszor ráhúztad a sapkát a füledre...

  Szegény Törpi belezöldült a szégyenbe, amiért egy idegen ennyire rátapintott az egyik legbutább szokására, a hirtelen felindulásból történő átgondolatlan kifakadásra.
  Illedelmesen köszönt el a bölcs fától, egyúttal megígérte neki, hogy soha többet nem engedi el a füle mellett senki építő jellegű megjegyzéseit. Hálám jeléül végigsimítottam a törzsén, amit kellemes susogással díjazott, utána elindultunk a város felé.
  A bank előtt egy úr nézelődött az épület tetejére. Hóna alatt egy elnyűtt zsákot szorongatott. Lehallatszott, ahogy egy csapat banki dolgozó mulatságot tartott odafent a tetőn.

  – Csak egy koszos zsákról van szó, öregapám? – kérdezte lefitymálóan az egyikük. – Hát ezért bizony nem fogunk kinyitni...
  – Jól van, fiam – válaszolt tisztelettudóan az úriember –, úgy látom, nincs szükség rá, hogy kibontsam, hiszen te igen jól tudod, mekkora érték lehet ebben a kopott daróczsákban. Hanem aztán jól jegyezd meg, hogy ha eléd tesznek egy bádog- és egy kristálypoharat, s megtöltik azokat vízzel, mindkettőben ugyanaz lesz, csak a tálalás különböző. Nagyjából ennyit érnek a külsőségek...
  Azzal továbbállt, meg sem várta az elképedt ficsúr válaszát. Gnómit nagyon megfogták a történések, csak állt és hallgatta. Egy pillanat alatt végbement a párbeszéd. Mire felocsúdott, a jól öltözött öregúr már be is fordult a sarkon, és eltűnt a szemünk elől.

  Mi is visszaindultunk a kocsihoz. Néhány házzal arrébb megláttunk egy figyelmeztető táblát. Az állt rajta, hogy óvatosan közlekedjünk a tető alatt, mert trollkodó gnómoktól kell tartani. Ha havas a tető, előszeretettel tolják az arra tévedők nyakába az egész kupacot. Lassan Gnómi is rájött, miért van ilyen sok gnómveszélyt jelző tábla manapság...
  Ezen a napon sok újdonság érte. Tanulságok tömkelege zúdult rá, amiknek hasznosságában egy cseppet sem kételkedem. Türelmetlenül várom, milyen viselkedésbeli változásokon fog átesni a kis tökmag. Remélem, ti is kíváncsiak vagytok rá, hogy valóban megragadtak-e ezek az információk Törpi sapkája alatt!