– Hajjaj... – töprengett Gnómi. – Megint egy születésnap. Mitévő legyek? Mitévő legyek?!
  Törte a kobakját, vakarózott sokat, de nem tudta kitalálni, milyen saját kezűleg készített ajándékkal lepje meg páromat – mert augusztusban az ő szülinapja van. Nem volt rá ideje, hogy alaposan átgondolt verssel készüljön, mivel ellazáskodta az előtte való egy hetet. Ennyi idő alatt előrukkolhatott volna valami frappáns ajándékkal, de ehelyett fontosabb volt a semmittevés. Ez is előfordul néha, de akkor nem kéne ilyen látványosan kétségbe esnie...

  Szaladgált pár percig a szobában, majd rátört az ihlet. Sapkájához kapott, és lázasan kezdett neki a megfelelő eszközök felkutatásának. Nem akarta, hogy lássam, ezért hátat fordított nekem. Láttam, hogy nincs szüksége rám, így szabadfoglalkozásként ledőltem olvasni egy kicsit.
  Kiment a konyhába, hogy a sokszor látott kávékészítési technikát alapul véve készítsen egy "Kávé álá Gnómi"-t, amit aztán behozott a szobába, és letett a számítógépasztalra, a megszokott helyére. Mellékelt egy pici üdvözlőtekercset is, hogy kiderüljön, nem egy átlagos kávéról van szó.
  Amikor párom meglátta a tekercset, fogalma sem volt, mi lehet az. Kibontotta, és akkor derült ki számára, hogy ivás közben sűrűn kell figyelje, nem került-e sapkaszösz az italába. Első próbálkozása nagyon finomra sikerült, párom örült neki, ezzel Gnóminak is hatalmas kő esett le a szívéről. SK ajándék kipipálva.

  Ebédre salátát készítettem "álá Én" módra, mintegy szülinapi kívánságsalátaképpen, amit egy hétig is szívesen eszünk, ha olyanunk támad. Törpi nagyon szeret turkálni az ételemben, kivenni a legjobb falatokat, ezért neki most külön raktam, megfosztva az engem bosszantás élvezetétől.
  A sikeres kávézás után láthatóan felszabadultabb lett, már nem kellett össze-vissza kóvályognia, hogy rátámadjon valami jó ötlet. Nyugodtan végezhette a napi rutinná vált gördeszkázást. Volt még mit gyakorolnia ahhoz, hogy élesben is kipróbálhassa egy erre való deszkás pályán, de egy apró botlás miatt erre csak következő évben kerülhet sor...