Épp elég ideje hallgatta már Törpi, hogy a környéken kapható legjobb kézműves sörök egyike a Zámolyi, ezért elvittük a sörlelőhelyre megmutatni neki, hogy nem a levegőbe beszélünk. A német sörök közül nagyon sokat végigkóstoltunk, és bár egyik jobb mint a másik, úgy gondoltam, itthon is érheti meglepetés.
  Miután vettünk néhány üveggel, bementünk az étterembe. Ebédeltünk egy jó kis zúzapörköltet nokedlivel, hozzá legurítottunk egy pohárkával. Gnómi először csak az enyémbe nyomta bele a szakállát, aztán kikerekedett szemekkel kért magának is egyet. Hiába mondtam, hogy remek, de most lebukott, mert nem hitt nekem. Legközelebb talán jobban átgondolja a hallottakat...

  Egyik nap észrevette, hogy készülődöm valahova. Csodálkozott, amiért róla megfeledkeztem. Tudtomra is adta.
  – Engem nem viszel? – kérdezte csalódottan. Láttam, hogy lekonyult a sapkája.
  – A barátnőmhöz megyek a kertbe – mondtam neki. – Szerintem unatkozni fogsz, de ha óhajtod, gyere, pattanj fel! – Így ketten indultunk neki az öt perces útnak.
  Bemutattam Gnómit, aztán elszaladt játszani, mi meg addig beszélgettünk, dolgozgattunk a kertben. Egész nap meg se mukkant, nem is kellett figyelnem rá, mit rosszalkodik össze. Gondoltam, a szomszéd kerítésén túl úgyse megy, mert csak beleakad a szöszmöszeivel, és a kertben se mehet nagyon messzire, mert még a végén elviszi egy macska. Igaz, a fűben kóborolva be tud olvadni a környezetbe, ehhez nagyon ért, szóval nem kellett túlságosan aggódnom miatta.

  A ház előtt bukdácsolt egy fekete valami, ami roppant érdekesnek látszott számára. Közelebb hajolt hozzá, erre a kis élőlény is meg akarta vizsgálni a csápjaival. Kölcsönösen kibámészkodták magukat, ezt követően megszólalt a bogár.
  – Szia! Én vagyok a kis hőscincér. Te ki vagy? Sose láttam még ilyen szőrös valamit...
  – Az nem szőr – szólt közbe Törpi –, hanem a sapkám szöszmösze. Én gnóm vagyok. Láttál már hozzám hasonlót?
  – Tudod, két évig bujkáltam egy korhadt fa kérge alatt – kezdte a történetét a hőscincér. – Csak néhány hete merészkedtem ki onnan, amióta szép fekete páncélom van, ami jobban megvéd. Ez idő alatt még nem találkoztam ilyen... hogy is mondtad?
  – Gnómmal...

  – Á, igen! Szóval még nem volt szerencsém egy gnómhoz sem, te vagy az első. Tekintve, hogy csupán három hónapig élek, nem hiszem, hogy a következő két és fél hónap alatt utamba kerül még egy bozontos sapka.
  – Az nem sok idő – hüledezett Gnómi. – Milyen kár, pedig nagyon szép vagy!
  – Még nálam is szebb nagy hőscincér barátom, aki Európa legnagyobb és legszebb bogara. Igaz, szerencsés vagyok, mert ő sajnálatos módon elnyerte a sebezhető címet is... De nézd csak, milyen mozgékony vagyok!
  Mindenféle akrobatamutatványokat produkált Gnómi szórakoztatására. Nagyon kellemesen töltötték az időt, egészen addig, míg haza nem kellett mennünk. Akkor elkísérte kis barátját a közeli cseresznyefához, és élményekkel jóllakottan búcsúztak el egymástól.
  Azt mondta, szuperül érezte magát, és ha legközelebb is jövök a kertbe, véletlenül se feledkezzek meg róla. Szeret ismerkedni, nagyon barátságos törp. És valóban nem a kis hőscincér lett végül az egyetlen kerti barátja...