Egyik nap munkából hazatérve, párom hozott magával egy kis péksütit abból a pékségből, ahol épp dolgozott. Zsebre vágott kezű, pipázó emberke formája volt mazsola szemekkel. A pipával együtt sütötték meg, ezért sokat kellett kapargatni, míg lejött róla a rásült tésztamaradvány. Nagyon jópofa volt, és olyan finom, hogy nem maradt időm lefényképezni.

  Hétvégén elvittük Gnómit a solingeni állatkertbe barátkozni. Sokféle madár látható itt a háziállatokon és néhány különlegesebb állaton kívül. Az első madárka, aki üdvözölte őt, szerette volna megcsippenteni a sityakját. Biztosan nem látott még azelőtt gnómot. Ettől eltekintve nagyon barátságos és érdeklődő volt.

  Találkozott egy békésen lazuló teknőssel is, aki véletlenül növénynek nézte és majdnem beleharapott, de a kis zöldség hamar helyreutasította, hogy forduljon a másik irányba, ott finomabb dolgokat találhat.

  Az út mentén üldögélő, kedves idős pár el volt ragadtatva tőle. Öregapó pipázgatva mesét olvasott neki, Öreganyó pedig huncutul csiklandozta, de Gnómi folyton elugrált, így nem mindig sikerült elkapnia. Amikor kifáradtak az öregek, tovább mentünk, és a mosómacik előtt leültünk a padra. Van egy kisebb pad is gyerekeknek és gnómoknak fenntartva, onnan kényelmesen meg lehet figyelni a macikat az átlátszó falon keresztül.

  Az állatkert területén találtunk egy kis járgányt, amibe rögtön bepattant. Megdorgáltam érte. Lehet, hogy valaki csak egy pillanatra parkolt le. Nem illik csak úgy elfurikázni vele, pláne nem kérdés nélkül... Kicsit elszégyellte magát, aztán továbbmentünk.

  Már messziről kíváncsian nézett ránk egy láma, főleg a kis ugrándozó törpre. Figyelmeztettem a lámával kapcsolatban. Vigyázni kell, mert ha gonosz kedvében van vagy felidegesíti, akkor olyat köp rá, hogy a kert végébe repül szárnyak nélkül, grátiszként a disznóólakban landolva. Onnantól nem mert incselkedésbe fogni, de közelebb menni se.

  A háziállatok részén hangosan ordított egy szamár. Amint meglátta az apró, zöld jószágot, rögtön elhallgatott. Még sose látott ilyet. Csodálkozásában a száját is elfelejtette becsukni. Olyan szép szeme volt, hogy Gnómi sokáig nézte magát benne. A szamár meg sem mozdult addig.

  A TV-ben sokszor gyerekcsatornát nézünk. Ez mindhármunkat lefoglal, ha úgy döntünk, bekapcsoljuk. Van egy műsor rajta, amiben a rövid mesék között egy kis elefánt és egy egérke vezeti fel a következő mesét, vagy viccesen megoldják a felmerült problémáikat. Gnómi rajong mindkettőjükért, ezért nagy meglepetés volt, mikor az egereknél megpillantotta a TV-ből ismert kisegeret. Egyből megtanult viselkedni. Talán még sosem volt ilyen jó és szófogadó mióta ismerem. Megkérdezte a kisegeret, lefényképezkedne-e vele. Azt válaszolta, hogy persze, ugorjon fel mögé egy fotó erejéig. Nézzétek meg, hogy virul a feje! Ezután a találkozó után egész nap rá sem ismertem, ujjongott, amiért ilyen élményben volt része. Hanem aztán pár nap múlva...

  De még nem ért véget a hétvége. Benéztünk a solingeni botanikus kertbe is, ahol rovarok és bogarak fogadtak minket mindenütt a kertben. A leggyönyörűbb pillangót láttuk meg először, ami olyan hívogatóan szép színű volt, hogy Gnómi sem bírt ellenállni neki. Az engedélyével felmászhatott rá, hogy közelebbről láthassa a színek összetételét. Káprázatos volt, ahogy rásütött a nap.

  A következő élőlény, akibe belebotlottunk, egy százlábú volt. A sok-sok láb és szőrszál is vonzotta Gnómit, ezért megkérdezte tőle, elvinné-e egy körre. Ő is engedékeny volt, és örült a mókának. Nagyon viccesnek mondanám azt a látványt, ahogy a százlábú hátán vonaglott a kis törp.

  Körbesétáltuk az egész kertet, így egy szöcskére is ráakadtunk, aki békésen legelészett a fák között. Őt már nem kérte meg, hogy vigye el egy körre, mert féltette a sapkája épségét, de azért rá is felmászott, mert szeret mindent összegnómolni. A szöcskét cseppet sem zavarta a kis zöldség, a csápját se rándította arra, hogy egy törp mászkál rajta.

  Kisebb meglepetést fedeztünk fel a kertben, ugyanis ki volt téve egy könyvespolc, amiből bárki bármit elvehetett. Ha kedve támad valakinek, kivesz egy könyvet, leül egy padra, olvasgat, majd ha megunja, visszateszi. Ilyen már nálunk is előfordul néhány helyen, de még borzasztó ritka látvány. Törpi nekiállt megnézni, mi jót talál benne, de egy kedvére valót sem sikerült kiválasztania, ezért visszamentünk a bejárat közelébe. Itt látható ugyanis a kaktuszház. Nem is kell többet mondani róla egy növényimádónak.

  Megsaccolni sem tudom, hány évesek lehetnek ezek az óriás sünkaktuszok, de nemcsak ezek voltak ilyen óriásira megnőve. Többfajta kaktuszt, pozsgást láttunk odabent, ami hihetetlenül nagyméretű és idős példány, emellett banánt is találtunk félig érett termésekkel. Olyan pompázó növények lógtak a fal mellett a plafonról, amiknek nem volt cserepük, jóformán földjük se, mert a páradús kaktuszház levegőjéből vonták ki maguknak a szükséges vizet. Érdekes volt, Gnómi is jól megnézte őket magának. A büfében ittunk egy forrócsokit, és ezzel lezárult a hétvégi kertlátogatásaink sora.

  Mint említettem, lett egy pipánk otthon. Hétköznapi nap volt, elmentem boltba, és egyedül hagytam a rosszaságot. Mikor beléptem a lakásba, ez a látvány fogadott. Teljesen elhűltem, azt hittem, kiesik a kezemből a szatyor. Gnómi annyira megfeledkezett magáról, észre se vette, hogy hazajöttem. Védekezésül az állatkerti Öregapót hozta fel, miszerint ő is pipázott a hétvégén, és Öreganyó nem teremtette le érte. Az érveivel nem értettem teljesen egyet, de nem tiltottam el a pipázástól.

   Annyi kikötést viszont tettem, hogy ha véletlenül rászokna a cigarettára, a csikket gondosan gyűjtse össze és küldje el egy olyan helyre, ahol az ilyen szemetet is újrahasznosítják. Ha csatlakozik a gyűjtőkhöz, ingyen adhatja fel a postán, ha regisztrál, letölt az oldalukról egy matricát, és ráragasztja a levélre vagy csomagra.

  Undorító látvány a földön a csikk. Nem elég, hogy gusztustalan, de bele se gondol abba az, aki elhajítja, hogy amikor a filter kiszűri a szervezet számára káros anyagokat, azt nem azért teszi, hogy aztán a környezetbe juttassa. Egy esővel ez szépen beszivárog a talajvízbe, aztán ebből táplálkoznak a növények, ezzel oltják szomjukat az élőlények. Volt egy kedves tanárnőm, aki sosem dobta el az utcán a cigicsikkét, hanem egy gyufásdobozban gyűjtötte. Ha mindenki ilyen kreatív lenne, sokan tehetnének a környezetükért, főleg, hogy ez igazán nem nagy tennivaló.
  Jó, hogy van filter, de nem azért találták ki, hogy ha a mi szervezetünket megóvjuk vele, akkor majd másét pusztítsuk! Aki nem képes kettőt lépni, hogy egy kukába nyomja, az inkább ne használjon filtert. Károsítsa a saját szervezetét, ne a környezetet!

*UPDATE*

  Sajnos a Terracycle kivonult Magyarországról (a legtöbb európai országban megtalálhatóak), de ettől még a legtöbb dolgot el lehet nekik küldeni, és érdemes az oldalukon tájékozódni, milyen sokféle hulladék az, amit képesek újrahasznosítani – műanyagfogkefét, kifogyott tollat és filcet, dezodoros flakont, kávékapszulát –, ha hajlandóak vagyunk összegyűjteni és eljuttatni nekik a cuccot. Hozzájuk csatlakozva ingyen lehet csomagot küldeni nekik a saját matricájukat kinyomtatva.

/ Ez nagyon a reklám helye: Cigicsikk (és más) újrahasznosítás ingyen /