Lássuk csak, Köln közelében milyen érdekes dolog kerülhet a látókörünkbe? Pontosan! De nem, nem a dómmal kezdtük a környék feltérképezését. Visszagondolva nem is tudom, miért nem, de ez így sem volt rossz, mert Őtörpsége már elfelejtette, hogy tervbe vettük valaha. Persze nem mondtunk le róla, csak kicsit megváltoztattuk a látványosságok sorrendjét.
  Egy "kávéval" kezdtük a napot. Nem azért, hogy kiküszöböljük a CSSZSZ-t (csík szem szindrómát), csak úgy megszokásból, az íze miatt. Vígan megtejeskávéztunk, annyira, hogy még a bajsza is olyan lett a kis apróságnak, amit nem tudtam mosolygás nélkül megállni.
  – Mi ilyen vicces? Talán olyan vagyok? – kérdezte.
  – Milyen? – válaszoltam kitérően. Nem értette meg, amire lett még nagyobb kacaj.
  – Hát... olyan!
  – Na de milyen? – nevettem rá. Erre aztán beszaladt a fürdőbe, hogy rendbe szedje magát.

  Ezalatt készítettem némi elemózsiát, majd felkerekedtünk Mettmannba, hogy meglátogassuk a Neander-völgyet. Már előtte utánajártunk, hova kell menni, és azt is, hol lehet nyugodtan parkolni, hogy ne érjen minket meglepetés.
  A bejárat előtt egy neandervölgyi szobor áll, közelebb csalogatva a kíváncsi érdeklődőket. Kihagyhatatlan lehetőség egy szőrös mellű, több százezer éves pasival fotózkodni, ezért felpattant rá, hogy örökítsem meg ezt a nagyszerű pillanatot. A bejárat után látható az evolúciós tornasor, ahova beálltunk a helyünkre, ki-ki a magasságának megfelelően, mint a képen látszik.

  A környéken barangolva eljutottunk egy parkhoz. A neandervölgyi ember itteni lelőhelye ez. Nem ez a legelső neandervölgyi lelet, mert azt Belgiumban találták. A bejárat előtt kezdődik az időszámítás: a földön vannak fém lapok, amik bemutatják, melyik időben mik történtek a Földön. Itt van a kiindulópont, iksz millió évvel ezelőttről. Ha nem figyel az ember, észre se veszi. A hídon átkelve találtunk még párat, majd utána, folytatva az utunkat végig, meghatározott távolságokban az időrendiséget alapul véve, szépen elvezetett a ma emberének történelméhez. Vagyis alaposan megszaporodtak a jelzések. Például 400.000 éve kialakult az első dárda, 200.000 évvel ezelőtt a neandervölgyi ember, 13.000 évvel ezelőtt pedig az első kerámia. Jégkori eszközök, vaskorszak, első könyvnyomtatás, első autó, holdutazás stb. A legutolsó jelzés pedig azt mondja, hogy ma van, és tekintsünk vissza. Ezen a képen épp ennek a fáradalmait pihenjük ki.

  Találtunk egy múzeumot a két látnivaló között. Előtte négy oszlopon fel vannak sorolva a látnivalók. Nem akartunk feltétlenül pénzt költeni, csak bebarangolni a környéket, megnézni a tájat és elpilledni a kellemes fáradtságban, hogy ma is kimozdultunk és hasznosan telt a nap, ezért nem mozgatott minket nagyon, hogy belülről is lássuk. Lehet, hogy hibát követtünk el, és roppant izgalmas lett volna. Vannak neander viaszbábuk, de valószínűleg csontok és egyéb érdekes leletek is, mint például kőeszközök és más használati tárgyak. Vannak programok, amiknek keretein belül körbevezetéssel rengeteg infót megtudhat az ember (nyilván nem olcsóért). A weboldalon olvasva egyszer például másfél órás, múmiákról szóló bemutatót tartottak. Sokszínű a programválaszték, bár az tudja igazán kihasználni, aki a közelben lakik, vagy aki rendszeresen végignézi a programajánlókat. Mivel nem készültünk rá, hogy múzeum is van, így sajnos nem néztünk utána.

/ Ez itt a reklám helye: neander-völgyi múzeum /

  Mivel nagyon érdekesek ezek az őskori leletekhez kapcsolódó programok és látnivalók, elhatároztuk, hogy amint tudomást szerzünk egy gnómok evolúcióját bemutató múzeumról, rögtön meglátogatjuk azt is. Biztosan nagyon érdekes lehet. Ki nem hagynám!

  A napi program végéhez érve visszasétáltunk a kocsihoz. Út közben megtetszett neki egy kosár virág, és elhatározta, hogy beleszagol. Nem volt ezzel egyedül, egy méhecske már kiszemelte magának. Percek óta képtelen volt elröppenni, annyira tetszett neki a virágok bódító illata, de nem volt önző, megosztotta Gnómival az élményt. Amikor kiszaglászta magát, utánunk szaladt, és együtt folytattuk utunkat a kocsiig, hogy aztán belehuppanva hazakocsikázzunk, egy kellemes napot magunk mögött hagyva.