Következő utunk során egy kellemes és tágas lakásba kerültünk, ahol a háziak vélhetően felkészültek arra az eshetőségre, hogy egyszer egy gnóm tesz látogatást náluk. A kertben a nagy trambulin mellett volt egy miniugráló is, aminek Gnómi roppant mód örült. Miután megérkeztünk, rögtön birtokba vette. Egész nap nem lehetett ráparancsolni, hogy hagyja végre abba. Még az ebéd felkiáltást is elengedte a füle mellett.

  Mikor kifáradt, néha megpihent pár percre. Olyankor bejött a szobába, és elfoglalta a számára legkényelmesebbnek tűnő ülő alkalmatosságot, de egy szempillantás múlva már szaladt vissza játszani. A napokban többször előfordult, hogy nem leltük sehol, még az ugrálónál sem. Olyankor kénytelenek voltunk megkeresni Őgnómságát, aki előszeretettel bújt el valahova a tágas szobán belül. Nálunk így néz ki öt perc csend...

  Hétvégén aztán elmentünk egy közeli kastély parkjába. Az előre megfontolt és aljas szándékkal kitervelt cél a kifárasztása volt, hogy legyen egy kis nyugtunk. Bár nem tudom, mit képzeltem, mikor az egész napos ugrálás sem tudta kilőni napokon keresztül...
  Megfelelően tágas parknak ígérkezett abból kiindulva, hogy épp szemerkélt az eső. Nem is mélyedtünk túlságosan el benne. Eszembe jutott hirtelen az összes Szörnyecskés film. Nem tudom, milyen hatása van a gnóm + víz kombónak, erről egyik törp szakkönyv sem ír egy sort se... Ettől függetlenül lényegében sikerült végigjárnunk az egészet.

  A kastély előtt, a szökőkútnál egy Napot ábrázoló alkotás látható, alatta kis táblácskára írva az összes tulajdonsága, amit tudni érdemes róla, mint például tömege, átmérője stb. Adott irányban végighaladva a parkon, kiszámított távolságokban szintén táblák jelzik a következő bolygó helyét és tulajdonságait. Az utak mentén egy-egy fánál is olvasható tájékoztató. Jóformán csak a neve és a származása. Itt-ott állatok szobrai láthatóak.
  Ilyen például ez a gigabiga, aki ki tudja, hány éve várta az alkalmat, hogy egy törp meg merje közelíteni, és elbeszélgethessen vele. Hogy elmondja neki azt, miért ne akarjon sose akkorára megnőni, mint ő. Hiszen így olyan félelmetesnek tűnik, pedig valójában nagyon szelíd jószág, de ezt kevesen tudják róla, mert minden törp nagy ívben elkerüli őt. Kellemesen elbeszélgettek egy bokor alatt, de sajnos meg kellett sürgetnem őket, mert a park felén sem voltunk még túl. Kíváncsi voltam, mi mindent találunk még, ahol úgyis leragad majd a kíváncsi természetével.

  Alig tettünk meg 100 métert, Gnómi lehuppant egy fa tövébe. Nem tudtuk, mit talált ott, ami olyan érdekes, amit közelebbről is meg kell vizsgálni. Lehajoltunk, és megláttuk egy meztelencsiga társaságában. A csiga ott sopánkodott egymagában. Gnómi megsajnálta a jó szívével, és elkezdte vigasztalni. De a csiga csak szomorkodott, amiért még háza sincs, és olyan pici, hogy bárki könnyűszerrel ráléphet, ha nem figyel oda, hova teszi a lábát. Több se kellett, kis barátom rögtön előadta, amit a gigabigától hallott, majd megtoldotta a saját véleményével.

  – Ne búsulj, én sem a hátamon hordom a házam. Nem vagyok nagy se. Mégsem akarja senki, hogy megváltozzam. Így vagyok tökéletes, és mindenki így szeret - ezt az önbizalmat.
  Végül mégis sikerült felvidítania a kis csigát. Mikor észrevette, mennyire eltelt az idő, nehezen bár, de elváltak egymástól, és folytathattuk utunkat a park többi részének feltérképezése érdekében.