A mini Magyarország körbejárása után Gnómi hazaérve elmesélte Lacikának és Mókucinak, milyen érdekes dolgokat látott, és milyen jól érezte magát a kicsinyített épületek között. Lacikát 8 éve egy téli este bízta rám a párom, hogy vigyázzak rá, Mókucival pedig én ajándékoztam meg őt (és Lacikát is, hogy ne legyen egyedül). Mindketten szájtátva hallgatták a történetét. Utána csaptak egy laza bulit otthon, egyfajta elő bulit, mielőtt megint elvisszük Gnómit a picsogós madárkáékhoz.

  Nagy volt az öröm, mikor meglátták egymást! A kis madárkák még a tojásaikat is bemutatták neki név szerint! Meglepődött, mekkora változások történtek, míg távolt voltunk. Ebből kifolyólag, sajnálatára nem lehetett bonbonestet tartani, mint a legutóbb, mert nem volt kire rábízni a tojások felügyeletét. Hogy nézne ki, ha a tojásaik szeme láttára bonbonoznának ismét be? Így csak egy szolid délutánt terveztek beszélgetéssel, egy kevés élménybeszámolóval, kivel mi történt, mióta nem látták egymást.

  A kertben új ismeretség került látótávolságba, mégpedig a kakas személyében. Nem indult teljesen fényesen a barátság, mert a kakasnak nem tetszett Gnómi sipkája.  Megcibálta neki, amikor csak tehette. Törpi el is szomorodott ettől rendesen.

  Elhatározta hát, hogy rittyent egy nagy bogrács gulyáslevest. Két sityakmeghúzás között sikeresen belezuttyantak az összetevők, újabb két ostromlás közt összerázódtak a bogrács alján. Ha volt némi ideje, kiheverte ezt a nagy serénykedést és a kakas elől szaladgálást.

  Mikor elkészült az ebéd, már mindenkinek csorgott a nyála a finom illatoktól. A kakas titokban törölgette a csőrét, nehogy bárki észrevegye. Mindannyian leültek egy asztalhoz. Bár a kakas eleinte vonakodott egy kicsit, és sanda pillantásokat vetett Gnómira, de miután jól befalatoztak, ő is megenyhült. Egy jó gulyás csodákra képes. Jóllakottan leheveredtek egy illatozó rózsabokor alá az árnyékba, és szundítottak egyet a nyári melegben.