Úgy döntöttünk, amíg a Boden-tó környékén vagyunk, elmegyünk hajókázni egy kicsit. Nem mindennap kelhet át egy gnóm a Dunán, amit itt Rajnának hívnak, egy színes, mindenhol horgolt ruhácskával beborított révvel. A két parton lévő padok, korlátok is mind be voltak horgolva, rajtuk jókívánságok. Kétszáz embert kérdeztek meg, és azokat a kívánságokat írták ki a horgolt anyagra varrt kis foltokra (ha jól értelmeztem az olvasottakat). Mint például "Bárcsak olyan kalácsot tudnék sütni, mint a nagyi", "Több időt szeretnék a barátaimmal tölteni" és hasonlók. Még cirill betűs is akadt néhány. Sokan csak egészséget kívánnak, semmi mást. De másra nincs is igazán szükség...

  Természetesen kihagyhatatlan volt a Chanderli gőzös megszemlélése, aminek az induló állomása tőlünk tíz percnyi sétára esett. Végignéztük, ahogy elindul, végigpöfögve a házak mellett, fekete füstöt eregetve fölül, alul pedig kiengedve a fehér gőzt. Nagyon örülhetnek az ott lakók vasárnaponként... Csak ekkor megy ez a nosztalgiajárat, ami látványosságnak minősül. Sokan fényképezték az egész vonatot. Van benne bárkocsi, dohányzó és nemdohányzó vagonok. Nem szálltunk fel rá, azonban elkocsikáztunk a végállomására, 13 km-re, és ott vártuk meg a beérkezését.

  Addig Gnómi beugrott a favonatba játszani, hogy hamarabb teljen az idő. Mikor megunta, leült a padra várni. Türelmetlenségéből kifolyólag hamar ficergősre fogta. Egy pillanatra nem maradt volna nyugton! Szerencsére hamar megérkezett a gőzös. Ezen a képen inkább a gőzmozdonyt kell keresni, mint Gnómit, de remélem, ez sem okoz túl nagy feladatot.

  Mikor megérkezett, beállt a vízcsap alá, megtöltötték a tartályát, végigellenőrizték mindenhol. A gyerekek addig felmehettek a vezetővel megnézni, hogy működik. Elég sok idő volt, mire megtelt a tartály. Sokan fényképezték, rendkívüli volt az érdeklődés. Ezután hátratolattak vele, lekapcsolták a mozdonyt, és az hátrament a szín elé, hogy megpakolják szénnel. Addig az érdeklődők a kis gőzös "hálószobáját" is megnézhették belülről. Miután evett-ivott, fél-egy óra múlva indult visszafelé. Ekkorra mi már otthon voltunk.

  Szép estéken a szállás körül sétálgattunk, ekkor ismerkedett meg egy vidám, barátságos törppel. Később, a végleges továbbállásunk előtt Gnómi elbúcsúzott a barátjától. Szegény törp fal fehérré sápadt, amikor megtudta, hogy mostantól nem látják egymást... Gnómi megígérte, hogy ha legközelebb erre járunk, mindenképpen beugrik a kertbe, hogy megveregessék egymás vállát. Ez csak természetes. Nemcsak a szauna teraszra kell emlékezni, hanem a kialakult barátságokra is.