Mivel Gnómi viszonylag jól viselkedett, mióta megismertük, így elhatároztuk, hogy amikor hazautazunk, bemutatunk neki egy pár otthoni, hozzá hasonló teremtményt. Itt van rögtön a picsogós madárka. Valószínűleg sosem fogjuk megtudni, miféle dolgokat sugdostak egymás fülébe, de nagyon jól érezték magukat együtt, sőt még egy kicsit a tojásokon is ülhetett, hogy segítsen.

  Következőnek a kertész törpöt mutattuk be neki, aki büszkén pózolt a növényével, bármi legyen is az. Gnómi nagyon megörült neki, már kevésbé érezte egyedül magát kis törpvilágában. Nyájasan eldiskuráltak csöpp világuk rejtelmeiről. Valószínűleg ebbe sem nyerünk soha bepillantást... Hogy élvezi, hogy végre tud hozzá hasonlóval beszélgetni!

  Miután kibeszélték a törplét fáradalmait, önfeledten átadták magukat a pihenés mámoros élvezetének, más szóval alig lehetett kirobbantani a nyugágyból. De megértettem, rá is fért egy kis szieszta. Öröm volt elnézni őket, ahogy nagyokat viháncolva múlatták az időt. Had szórakozzon kedvére az új társaságban, elvégre nem mindennap találkozhat velük, és ki tudja, mikor láthatják viszont egymást.

  Az est fénypontjaként magára hagytuk a díszes társaságot némi finomság kíséretében. Alaposan bebonbonozott a szentem, jól kiütötte magát. Másnap azt sem tudta, hányat evett belőle, nem hogy azt, hányadika van... Hiába, néha ilyen is kell. ;)