Gondoltunk egyet, és lementünk a Csóni-tóra sétálni. Bibircs most látta először, de az első kép, ami fogadta, nagyon megtetszett neki, ugyanis a tó levágott nádasa közt sok teknős napozott mozdulatlanul. Ő is odáig van az élőlényekért, szeret minden furcsa vagy érdekes teremtményt. Elkezdte számolni őket...
  – ...néégy, őőt...

  ...de a felénél magára maradt, mert Gnómi megunta. Inkább más elfoglaltságot keresett magának. Észrevett egy táblát, ami Törp-túrát hirdetett. Ott hagyta Bibircset a tó partján...
  – ...héét, nyóólc...

  ...és elindult a tábla felé, ami a fára volt függesztve. Nagy sajnálatára épp szedelőzködtek a nevezés helyéről – a túra befejeződött. Rajtuk kívül egy törp sem volt már látótávolságban. Nem keseredett el túlságosan – hiszen biztosan jövőre is kínálkozik alkalom a nevezésre –, hanem Bibircset is odaintve boldogan fényképezkedtek le az eseményt hirdető táblával.

  Úgy vettem észre, egyre több törpbarát esemény kerül megrendezésre manapság. Valószínűleg sokan rájöttek, milyen kedves jószágok ők valójában, és hogy nem érdemes annyira kirekeszteni őket a mindennapok (számukra érdekes) folyásából. Igaz, hogy sok helyen még némi fenntartással fogadják őket, de ha felelősséget vállalunk értük, akkor szinte mindenhová bemehetnek, és aztán értékelik a látottakat, mert nekik tényleg minden érdekes.  
  Jártunk egy kört a tó körül. Szép lassan bandukoltunk, hogy kellőképpen megéhezzünk egy tál kitűnő gyroshoz, ami a Csóni büfében kapható. A kis apróságok már a jó levegőtől megéheznek, úgyhogy nekik igazán nem kell sok ahhoz, hogy megjöjjön az étvágyuk. Egy kis teknősszámlálás, némi hirdetőtáblával pózolás, és már jöhet is egy adag finom ebéd.

  Gnómi már tudta, milyen az étel, átengedte barátjának a kezdést, aki rögtön nekilátott. Mire Gnómi észbe kapott, alig maradt a tányér alján, úgyhogy még az enyémből is lopkodott, míg teljesen jól nem lakott. Ezt követően sétáltunk még egy kört a tó körül, majd lassan hazamentünk, és kipihentük a nagy evészetet.