A húsvétot ismét otthon kívántuk eltölteni, és mivel Gnómiék nagyon jól tudták, mivel jár ez, már napokkal az utazás előtt kellemes izgalomban voltak. Nem győzték kivárni a napot, mikor behuppanhatnak a kocsi hátsó ülésére, és egész úton egymás fülébe sugdosva szórakozhatnak. Olyan lázban voltak, hogy kénytelen voltam lekötni őket.

/Napfelkelte a ködön át/

  – Segítsetek nekem szépen kitakarítani a lakást – mondtam nekik –, akkor hamarabb eltelik ez a néhány nap.
  Nem kellett kétszer mondani, már futottak is az ágy alá összeszedni a porcicákat, amiket én sosem érek el. Nekik könnyebb dolguk volt: a szakálluk megszűri az apró porszemeket, így nem kell állandóan tüsszögniük tőle. Micsoda könnyebbség! Ezt rendszeresíteni fogom...

/Hátulról megvilágított fa/

  A nagy nap reggelén felébredve azt láttam, hogy ők már az ablakban leskelődnek. Nem akartam nagyon megváratni őket, így hét órakor már a hátsó ülésen ugrándoztak örömükben. Az indulás nem teljesen úgy sikerült, ahogy terveztük, mert rettentő köd volt, amire egyáltalán nem számítottunk. De nem csupán a környéken, hanem 30 kilométeres körzetben. Az út nagyon kihalt volt, alig találkoztunk szembejövő autóval. Lassan mentünk, mert néhány méternél tovább nem lehetett látni a tejköd miatt, a környező szántóföldekből sem látszott semmi.

/Ez is :) /

  Feljött a Nap, és mint egy reflektor, világította meg a háttérből a ködbe burkolózott út széli fák alakját. A kis törpök ámultak és bámultak, milyen csodásan festenek így a fák. Egy órán keresztül tartott a köd, ezzel kissé elhúzódott az utazás, de Gnómiéknak úgyis mindegy volt, ők csak élvezték a látottakat.
  Az út hátralévő részében semmi érdekes nem történt, csak az utazás első harmada volt látványos a köddel, később pedig a felhőket eregető erőmű volt említésre méltó Bibircsnek. Megmutattuk neki, hogy ez a felhőcsináló gyár, ami mellett mindig eljövünk, és amit az első közös kiutazásunk alkalmával nem látott, annyira összekuporodtak hátul a kabátzsebemben. Nagyon mókásnak találta. Egyébként a legtöbb időt megint összeborulva töltötték mögöttünk, a hátsó ülésen.

/A felhőcsináló gyár/

  Minden alkalommal, amikor mi kiszálltunk járni egyet, megmozgatni a tagjainkat, ők előrejöttek az ablakba, és ott telepedtek le. Azt mondták, majd ők őrzik a kocsit, amíg mi iszunk egy kávét vagy valamit. Fogalmam sincs, miben tudtak ennyire kimerülni, de amint hazaértünk, Gnómi a kis székébe, Bibircs a szőnyegre heveredett, és azon nyomban elaludtak. Ilyen volt ez a hazaút, mondhatni megszokott, de otthon érdekesebb dolgok is történtek velünk. Látogatások, új barátságok, minden, ami egy törp életében nagyszerű. A jó dolgok mellé néha rossz is vegyül, de majd meglátjátok a következő részek tartalmából. ;)

/Vajon mitől fáradtak el?/