A csapon deszkázós nap után gnómjainknak igen nehezen akaródzott felébredni. Reggel óta ki se mozdultak az ágyukból, ami valójában a kanapé, de ilyen apróságokkal igazán nem érdemes foglalkozni. Mikor párom hazajött, és meglátta, hogy Törpiék párna nélkül alszanak, szóhoz se jutott. Illetve de, azért elhagyta a száját néhány szó.
  – Anyátok így fektet le titeket aludni? Párna nélkül? – Azzal a fejük alá tolta a pulóveremet.
  – Ugye, így kényelmesebb?
  – Valóban sokkal jobb – mondták mindketten.
  És ha már így késő délután méltóztattak felébredni, Bibircs megmutatta, hogy csukott szemmel is ki tudja rakni a Rubik kockát. Gnómi fekve nézte végig, utána jót nevettek a dolgon.

  Eszükbe jutott a virágzó kaktusz, ezért odamentek hozzá, hogy megnézzék, hol tart a folyamat, de sajnálatukra nem olyan tempóban haladt, mint szerették volna. Ha elkezdték, körbejárták a többi növényt is. A babafikuszokat látogatták meg először. Ők még mindig szépen zöldelltek, de gyökeret nem növesztettek. Utána megnézték a szobai fikuszt, aki a fürdőszobában vendégeskedett a csemeték mellett. Neki jobb kedve kerekedett, mert két kis ágat és rajtuk egy-egy tüneményesen apró levélkét hozott.

  Bár szörnyen nehéz a várakozás nekem is, hát még a kis apróságoknak, akik türelmetlenek is, mégsem tehetünk mást. A lényeg, hogy már nem kell Süniért aggódnunk, se a szobai fikuszért. Úgy tűnik, minden rendbe jön. Sokat segített a sok drukk, amiket tolmácsoltunk a növények felé, és amiket ezúton köszönünk mindannyian. Hallotok még róluk, úgyhogy ne menjetek nagyon messzire. Addig is jó gnómolást!