Jókedvűen indultunk neki az útnak. Gnómi is lázban volt, nehogy elfelejtse bepakolni a székecskéjét, amiben az ünnepek nyugalmát fogja élvezni. Már készülődés közben nem bírt magával, ebből gondoltam, hogy út közben sem fog békében ücsörögni valamelyik csomag tetején, de azzal nem számoltam, hogy majdnem az egész utazás alatt az ablakban fog rakoncátlankodni. Sejthettem volna, hiszen mindenkinek látnia kell az új sapkáját, amiben ilyen sármosan fest. Ha épp nem az ablakban lógott, akkor a navigációt helyettesítette, amivel csak megzavart minket, mert a cukorszopogatós csámcsogáson kívül nem igazán hallottunk mást.

  A pilledős kókadást néha egy kávéval hessegetjük el. Ennek valódi értelme a kocsiból kimozdulás. Ilyenkor eszünk is pár falatot, hogy aztán könnyebben teljenek az utazással töltött órák. Gnómi még nem volt se fáradt, se éhes, de végül bejött velünk. Addig kérette magát, hogy majdnem rácsuktam a kocsiajtót. Azt mondtam neki, odabent is biztosan sokan felfigyelnének a csinos sapkájára. Épp annyit gondolkodott a dolgon, hogy már csuktam az ajtót, mikor kislisszolt alatta. A sapek odacsukódott, lőttek a pózolásnak. Kárpótlásul kapott egy tábla gnómicsokit.

  Legközelebbi megállásunknál megfontoltabban szállt ki. Míg mi magunkba döntöttünk egy kávét, addig ő kedvére kibrummogta magát egy etetőszékben. A kocsihoz visszaindulva észrevettünk egy irtó cuki kirakatot. Benne parányi tévék mutogatták magukat. Gnómi is kiszúrta a gnómivíziókat, de amilyen keveset nézzük a TV-t, meg sem fordult a fejében, hogy neki szüksége lenne egyre.

  A további órák hamar elillantak. Este értünk haza, persze parkolóhelyünk az nem volt. Első körben felvittem egy-két csomagot és Gnómit, addig párom lent maradt a kocsinál. Így vittünk fel mindent felváltva, hogy aztán a környéken keressen megfelelően szabályos parkolót. Közben Törpi hasznosan töltötte az idejét. Kócos ismét írt a trópusokon élő rokonainak. Ünnepek közeledtével általában sokkal több levél fogalmazódik, ezeket szedte össze, egyet se hagyva ki a levélcsomagból.

  Ezután elpakoltuk a nagyja holmit, és eltettük magunkat másnapra, hogy frissek és kipihentek legyünk ünnepre, ami meglepetést is tartogat minden gnómrajongó számára. ;)