– Hajjaj... – töprengett Gnómi. – Megint egy születésnap. Mitévő legyek? Mitévő legyek?!  Törte a kobakját, vakarózott sokat, de nem tudta kitalálni, milyen saját kezűleg készített ajándékkal lepje meg páromat – mert augusztusban az ő szülinapja van. Nem volt rá…

  Gnómi felvetette, hogy voltunk-e már a várban megnézni, amit meg kell nézni - azaz kiállításokat, leleteket, egyéb történelmi jelentőségű látnivalókat és érdekességeket. A válaszunk meglepő módon határozott nem volt. Ebből adódott, hogy amint megfelelő alkalom nyílik…

  Kószáló délutánunk helyszíne ismét Tata. Az időjárás szélfújós, majdnem napos; a tavon hullámokat vet a szél; a kibukkanó nap melenget, miközben a mólón fekszünk; hallgatjuk és nézzük, hogyan versenyeznek a sárkányhajósok; Gnómi néha megretten a felé tartó…

  Elmentünk egy fesztiválba, ahol párom zenélt az akkori zenekarral, aminek tagja volt. Gnómi most látta először dobolni és énekelni. Mivel mutattam neki pár dobolós fogást, amit nagyon jól elsajátított, ezért a hangolás alatt beült két nóta erejéig. Hatalmas sikerélménye volt, amiért sikerült…