A két hónap alatt, amit otthon töltöttünk, megszokottá vált a majdnem mindennapos séta a Csóni-tó körül. Egyik ilyen utunkból hazafelé Gnómi megpillantotta a házunk oldalát, amin egy lepketetoválás díszlett. Arra gondolt, ha a házunknak lehet, ő is akar egyet. Épp jókor gondolta, mert terveztünk…

  Épp elég ideje hallgatta már Törpi, hogy a környéken kapható legjobb kézműves sörök egyike a Zámolyi, ezért elvittük a sörlelőhelyre megmutatni neki, hogy nem a levegőbe beszélünk. A német sörök közül nagyon sokat végigkóstoltunk, és bár egyik jobb mint a másik, úgy gondoltam, itthon is érheti…

  A fogászat utáni pár napon kirándulgattunk a környéken. Voltunk Tatán, ahol előszeretettel sétáltuk körbe az Angolparkban lévő tavat. Láttunk egy tarka harkályt, aki egy kivágott fa törzséből kialakított svédasztalból lakomázott. Kicsit meg kellett dolgoznia az ízes falatokért, csak úgy röpködtek…

  Kis gnómunknak feltűnően rossz hangulata lett. Nem volt étvágya, és a huncutkodása is alábbhagyott némileg, amire rögtön felfigyeltünk. Azt mondta, fáj a foga, ezért olyan letört egy hete. Ha előbb szól, és nem a kertbe jár ki a törpök közé, hogy elterelje a gondolatait, főzhettem volna neki…

  Húsvét táján mindig hazamegyünk. Itt is ünnep, ott is ünnep, hát inkább otthon töltjük. Kicsit együtt van a család, lehet egy csöppet pihenni, kirándulni, látogatóba és orvoshoz járni (ha szükséges). Úgy jött össze a dolog, hogy összesen két hónapot töltöttünk otthon.  Elsők közt vendégségbe…

  Mint említettem, másodjára jöttünk erre a környékre, sőt konkrétan ebbe a városba. Ismerjük a vidéket, a látványokat. Sok újdonsággal nem szolgálhat a terület – gondoltuk –, hacsak nem azokkal az apróságokkal, amiket eddig nem láttunk, mert tényleg nagyon "aprónak" tűntek. Ilyenek például a közeli…