Az előző naphoz képest borultabb időnk volt, de úgy gondoltam, nem fog esni, ezért nekiindultunk. Rögtön egy kis bakival kezdődött a kirándulás, ugyanis párom nem nézte meg a neten a pontos címet, amit majd be kell ütni a navigációba. Próbálta megkeresni a kis képernyőn, de sehogy nem találta. Mivel én nem tudtam a célt, addig nem tudtam segíteni, míg meg nem súgta, hova is megyünk. Aztán én próbáltam megkeresni. Hosszadalmasan kerestem, de végül ráakadtam. Törpi nem tudott még semmit. Önfeledten figyelt egy szarkát a ház tetején, oda se bagózott arra, mi az a susmus mellette. Amikor a Hohenkrähen várról láttuk a Mägdebergen lévőt, már nagyon kíváncsi volt rá is, ezért lett ez a meglepetés kirándulás célja.

  A várat a hegy déli oldaláról érdemes megközelíteni. Egy kis autókázás után már látható is. Van egy kis köves parkoló előtte, amiben az időjáráshoz képest meglepően sok autó állt. Láttunk túrázókat és kirándulókat is.
  Gnómi már odafelé talált magának egy szép virágot, pedig csak két percre volt a vár. Sosem tépi le a virágokat, hiszen azután más nem gyönyörködhetne benne úgy, ahogyan ő teszi. Virágnézéssel együtt talán három perc is volt, mire elértünk a vár falához. Abban is észrevett valamit, méghozzá egy kiálló golyót a főkapu mellett, amiről nem tudjuk, direkt van-e ott, vagy valami csata emlékét őrzi, vagy egyszerűen díszítés. Mindenesetre nagy felfedezés volt ez számára.

  A kapun belépve a következő kép fogad: fák, rom, fák, bokrok, vulkanikus kőzet, borostyán, rom, fák... Azt hiszem teljes körű leírást adtam. Egy szóval: szuper! Van minden, ami egy hiperaktív törp lefoglalására képes, és még nem láttuk a tájat, ami elterült alattunk.

  Az előudvar utáni első kapu romos megjelenése és a mindent elborító zöld növényzet remek összképet ad, ami a várrom területén belül mindenhol jellemző. A legjobban megmaradt részeknek az elülső várfalat, a kápolnát és a várfal kiugró részeit találtuk.

  Több védett növény él itt, ezért ez a több mint 8 hektárnyi erdős rész természetvédelmi területté lett nyilvánítva. Nem kimondottan turistacsalogató, hiszen csupán nagyjából 20 autónyi parkolója van. Bár nincs se belépő, se nyitva tartás, de vásárlási lehetőség sincs. Ha enni akar az ember, leülhet az egyik tűzrakóhely mellé, ha hozott magával mindent, ami ehhez szükséges. A környékbeliek gyakran rendeznek kis túrázással egybekötött tábortüzezést itt.

  Mint ahogy a Hohenkrähen, ez a hely is roppantul tetszett Törpinek. Már előre kitalálta, milyen helyeken fog pózolni. Először csak megszokott dolgok jutottak az eszébe, de ahogy körbejártuk az egészet, jöttek a faramucibb ötletei. Meg sem próbáltam ellent mondani neki. Kíváncsi voltam, meddig megy el a fantáziája. Először csak a belső kapuval és környezetével örökíttette meg magát, a táborozó hellyel, valamint a főkapuval és a kilátással.

  Aztán beindult az ihlési folyamat. Az egyik őrtoronymaradványt nézegette, de túl magas volt neki. Megkért, hogy rakjam fel, bár tudja, hogy nem szívesen teszem ilyen helyekre egyedül, tehát kénytelen voltam nagy duzzogva én is részt venni ebben a csuda izgalmas élményben. Nagyon jól tudta, hogy nekem is tetszeni fog, és ha megkér rá, biztosan nem mondok nemet.

  Ugyanilyen volt a romos kapu, ami a másik oldalán lévő kőkupacokról könnyen megközelíthető volt. A tetején akart fényképezkedni. Ezen az ötleten kissé jobban elhűltem, de segítettem neki. Kíváncsi voltam, lesz-e tériszonya vagy sem. Meglepetésemre ő nyert, mert meg se mukkant a magasság miatt, ellenben nagyon jól érezte magát. Hiszen tudjuk már: nem minden törp mondhatja el magáról, hogy a Mägdeberg vár egy kapuján pózolt.

  Remekül eltöltöttük az időt, mindent végignéztünk, feltöltöttük a kalandvágymutatót, talán kicsit el is fáradtunk a kóborlás és mindenhova felmászás következtében. A hegyről lekocsikázva megpillantottunk az út szélén egy asztalkát, tömve mindenféle csecsebecsékkel. Ásványokból készült karkötők, nyakláncok, szépre csiszolt kövek, kagylók és hasonló apró ajándékok sorakoztak rajta, mindegyiken feltüntetve az ára. Az egész kirakodás becsületkasszás volt. Minden ilyen dolog nagyon tetszik nekem. Több ilyesfajta megoldásba botlottunk már, látványosságoknál lévő tájékoztatóktól kezdve ilyen kirakodásokon át egészen a virágmezők kínálatáig, ahol bárki vághat magának bármit, ami megtetszik neki, akár hajnal kettőkor is, és szintén ott áll egy becsületkassza. Mivel nem talált kedvérevaló ajándékot a sok szép nyaklánc és érdekes kagyló között, visszaszálltunk a kocsiba és hazamentünk.