Kellemes idő volt, hát jártunk egy kört a ház körül. Megmutattuk Gnóminak a játszót, aminek nagyon megörült. Láttuk, hogy nagyon vonzódik az elefánt játékhoz, ezért játszhatott vele, de csak abban az esetben, ha nem akar ismét finom falatokat osztogatni. Szerencsére jól megtanulta, hogy nem kínálunk minden elefántot mogyoróval, akivel csak szembetalálkozunk. Nagyon jól szórakozott, mi meg addig sétáltunk a környéken, persze úgy, hogy lássuk, ha rosszalkodik.

  Amikor megunta a játszót, elindultunk a másik irányba, hogy megnézzük, mi van arrafelé. Út közben elrohant előttünk a farontó lepke hernyója, akivel találkoztunk otthon, a Kő-hegyen. A kis törp nyájasan köszöntötte, amit a hernyó viszonzott is, de szörnyen sietett valahová, ezért csak ezeket a homályosra sikerült képeket tudtam készíteni a találkozásukról. A hétvégi sétánk végeztével aztán hazamentünk.

  A kertben a nyuszi fogadott minket, aki vígan ugrándozott a fűben, megcsócsálta a virágokat és betelepedett a növények közé. Amint kinyitottam az ajtót, Gnómi beszaladt, vágott pár karika répát, és kivitte a nyúlnak. Óvatosan közelítette meg, nehogy elriassza, de ő csak ült ott, mintha odaragasztották volna. Csak a szeme sarkából nézte, mit csinál a kis zöldség. Gnómi nyújtotta neki a finom répát, de nem tetszett neki. Nem akarta elfogadni.

  – Biztos jól lakott a sok finom fűtől.
  Próbáltam megnyugtatni, nehogy letörjön ettől az apró visszautasítástól, de ő csak kínálta, amíg végül arrébb nem ugrándozott a nyuszi. Ekkor bejött a lakásba, és azon törte a fejét, vajon mivel lephetné meg legközelebb, amit biztosan el is fogadna. Eddig egyik ötlete sem vált be, de ha mégis sikerül elcsábítania, mindenképp megírom, hogy történt a dolog. :)