Kellemes időben nincs is jobb nyáron, mint kimenni a tópartra. Szakadoznak a felhők, majd ismét összeállnak, néha kibújik egy-egy napsugár, a tóban vígan fickándoznak a halak, néha piruettet lejtenek a víz színén, utána visszazuttyannak a vízbe.
  A séta során a szellemi kielégülés garantált. Idős fák állnak a parton mindenütt. Egyik a kanyargós ágai miatt vonzza a szemet, másik a tömpe törzséhez képest óriási termetével kápráztat el. 2014-ben az év fája díjat a tatai óriásplatán nyerte el.
  Vászonra illő élőlények. Gnómi ilyenkor rendszerint megszeppen. Micsoda méretek... milyen apró hozzájuk képest! Egy nagyobb levél teljesen eltakarná szem elől. Láttam rajta, hogy elgondolkodott valamin. Amikor megkérdeztem, azt válaszolta, a gimnázium előtti kis fácskára gondol. Tudtam, mit érez.

  Mindig megcsodáltunk egy lucnak tűnő fenyőt az iskola előtti téren. A teret feltúrták, átépítették, és mire megláttuk, mi történik, a fa már nem állt ott. Bebetonozták a csodás fiatal fácska helyét. Együtt szomorkodtunk a történtek miatt. Miből tartott volna macskakövekkel körülvenni, amit ha kinő, ki lehetett volna szedegetni? Szép volt, árnyékot adhatott volna és színt vinne még ma is az iskola elé. Ez szeptember végén volt, de azóta mindig elszontyolodunk, ha eszünkbe jut. Ennek ellenére felvidít minket egy-egy szép fa látványa, hiszen szép dolog a természet.
  Tovább lődörögve megláttunk egy fatörzset. Ez így nem mond semmi újat vagy érdekeset, de a kép, ami elénk tárult, már önmagáért beszél. A tönk elkorhadt közepe teljesen hiányzik. Négy-öt vékonyabb ember lazán befér a megmaradt tuskó belsejébe. Gnómi szerint ez a tönk biztosan a stabilan állás művészetét tanítja a körülötte növekedő fáknak és csemetéknek.

  Hogy más élményekben is részesüljön, megengedtük neki, hogy felmásszon egy alacsonyabb fára. Teljesen el volt telve tőle, ezután egész nap csöndben volt. Hogy teljes legyen a kép, innentől kulisszaképeket is fogok feltenni szemléltetésképpen, hogy megmutassam, mit kell néha összekommandóznom a kis zöldség kedvéért.
  Egyelőre ez volt az utolsó tatai sétánk, ellenben sok apró dolog történt még ez idő alatt, amiről a következő posztban beszámolok.