Várlátogatás – ez a szó magában foglal sok, előre nem sejtett élményt. Akármilyen romos kőkupacról van szó, az a hangulat és érzéskavalkád elkerülhetetlen, ami egy ilyen látogatással együtt jár. Felkutatni a vár külső falának maradványait, az egykori termek vonalait, egy-egy félig megmaradt boltív árulkodó nyomát, rálelni egy átjáró fölött lévő évszám nyomatú téglára... Felejthetetlen élmények. Igaz, most nem sok ilyenre volt esély, hiszen a Hohenneuffen vár egy gyönyörűen ép változat, mégis, ennek is megvan a maga varázsa. Pont az, hogy látható az egykori kinézete. Öt-hatszáz évvel ezelőtt emberek laktak, őrködtek és harcoltak benne életvitelszerűen, ha kellett (bár lehet, hogy akkor nem teljesen így nézett ki).

/Keresd a gnómot típusú kép/

  Egy kis történelem: Már a bronzkorban kedvelt terület volt. A vár első említése a 12. századra tehető, szóval átlagos korú múlttal rendelkező építményről van szó. A története szerint a 19. század legelején lebontásra ítélték, mert nem adtak további támogatást az erődítmény megőrzésére. A környező lakosok nagyon örültek ennek, mert két év múlva olcsón jutottak építőanyaghoz, mikor elhordták a maradványokat. 1830-tól a megmaradt romok segítségével újraépítették. Az udvarban lévő étterem is ezután épült.

  A kinézete és az építkezési területek egyértelműen arra utalnak, hogy azóta rekonstruálva lett. A külső várudvar régi, romos, hiányos és elkerített, de a felső rész ránézésre egyöntetűen felújított állapotban van. Egy szóval jellemezve: bámulnivaló.
  A második világháború alatt hármastalálkozót szervezett itt három tartomány miniszterelnöke (tábla is hirdeti), mert innen kitűnő a kilátás a környékre, mindent beláttak.
   Amikor betértünk a kapun, Gnómi már mókázott, bujkált, de amint meglátta, milyen ez a vár, visszafogta magát csodálkozásában. Először kívül jártuk végig. Kinéztünk minden ablakon, ahol kilátás tárult elénk, ezután alaposan megnéztük a felépített felső részt. Felérve éri az embert az első meglepetés. Hegyek és hegyek, szuper kilátás, mindezt a belső udvar bejárata előtti körplatformról, ami valójában egy bástya lehet. Alig tudtuk becibálni, hogy bent is körülnézzünk. Amúgy sem voltunk egyedül, nehéz lett volna bármilyen közös fényképet készíteni.

  Bent rögtön pózolt Őgnómsága egy Hohenneuffenes utánfutóval, ami fölé két emelet magasságban az étterem panorámát kínáló része magasodott. Az udvarban van az étterem bejárata és kerthelyisége, valamint egy forralt boros és ajándékos bódé. Előttük egy szobor néz naphosszat egy talponálló madáréttermet (hálós cinkegolyó). Felmentünk a kilátópontokra, ahonnan majdnem lefújta a szél Törpit, így folyton figyelni kellett rá. Az egyik ilyen pont alatt egy füves rész terül el, korláttal végigkerítve, padokkal, ahova leülhet, aki kényelmesen szeretne a tájban elmerülni. Ha már unalmas az egyik látvány, át lehet ülni a másikra. Készítettünk pár naplementés képet, bejártunk mindent, még forralt bort is ittunk, míg Gnómi kikönyörögte, hogy készítsünk egy emlékérmét a várról.

  Mindennel végezve visszatértünk az udvar bejáratához, jelen esetben kijáratához. Épp nem volt senki rajtunk kívül. Végigtrollkodtuk a naplementét. Mikor a szuper kilátást ecseteltem, még fele annyit se árultam el, mint amennyit láttunk. A 750 méter magasságával 400 méterre a város fölé emelkedő vár eleve sejtet egy látványt. Körös-körül mindenhol hegyvonulatok. De ahogy a nap kezd elbújni mögöttük, és a fény utolsó sugarai még előtörnek közülük, miközben a fátyolos felhők mindenféle színekben tündökölnek... na, ezt nem lehet leírni! Gnóminak is elállt a lélegzete tőle. Szerencsére vele is készítettünk képet erről a tűnő pillanatról. Díjnyertes fotó következik!

/Ez VOLT a szemet gyönyörködtető reklám helye: Burg Hohenneuffen
Sajnálatos módon megszűnt a panoráma az oldalon, de azért így is látványos a szépsége/

  Kötelező úti cél mindenkinek, aki szereti a békességet, a szép tájat, csodás naplementét. Szerveznek néha rendezvényeket, mint a legtöbb várban és várromban, de minket nem nagyon mozgat az ilyesmi. Ha már megismertük üresen, utána lehet, hogy jó móka lenne, de gnómmal rendezvényre csöppenni... bele se gondolok inkább. :)