Következő utunk Kölnbe vezetett. Egyből beugrott a dóm, mint kihagyhatatlan program. Gnómi már nagyon izgult, alig várta a látogatást. Egész úton ficergett, hol itt ült, hol oda mászott be, aztán meg amott gubbasztott. Nagyon hosszúnak találta már magát az utazást, hát még mikor jobban belegondolt az egészbe. Maximum csak hétvégén tudjuk tervbe venni a látogatást. Reméltem, nem fog egész addig rosszalkodni, amivel hamarabb eltelik neki az idő. Szerencsére talált a házban játszópajtásokat, ezért kevesebb ideje volt unatkozni.

  Amint beléptünk a házba, egy kisegér fogadott minket. Kedvesen elbeszélgettünk vele, amíg a háziakat vártuk. Törpit nagyon kíváncsivá tette, miért görnyed olyan lelkesen az előtte lévő kis kártyacsomag fölé. Odament, megszemlélte, mibe van belefeledkezve. Ekkor az egérke elmondta, hogy betűről betűre ellenőrzi a névjegykártyákat, nehogy egy hiba is legyen benne.
  – Micsoda szégyen érné a házat, ha egy hibás kártyát venne el valaki? – kérdezte az egérke.
  Egyetértettünk vele, hiszen nekünk is szemet szúr, ha valami el van írva, főleg ha hirdetés vagy szórólap, de a névjegykártya kimondottan kényes eset ilyen szempontból.

  Másodszorra Fánival ismerkedett össze, akivel a méreteit tekintve pont összepasszoltak. Sokat beszélgettek és játszottak együtt. Nagyon megkedvelték egymást, ezért amikor megtudta, milyen sok helyen jártunk már, és nem ez lesz az utolsó, elszomorodott. Végre talált egy megfelelő barátot, aki nem csúfolódik vele azért, mert egy macska is nagyobb nála, de ez a barátság sem tart olyan sokáig, mint képzelte.

  Még rögtön az első nap megismerkedett M &ok M-mel is, aki mindenkiről tudott egy-két pletykát mondani sutyiban. A többiek nem nagyon keresték a társaságát, nem kedvelték őt. Gnómi is hamar rájött, hogy nem egy barátkozós típus, vagy csak nem tudja kellően kifejezni magát másoknak. Azért, hogy a helyzeten javítson némileg, kieszelt egy remek ötletet, amit arra a napra tartogatott, amikor majd tovább kell állnunk. Ez lekötötte a figyelmét. Eszébe sem jutott a dóm a maga hatalmasságával, cifraságával, érdekességével. Nem kellett nagyon sokáig várnia, mert három nap múlva kénytelenek voltak Fánival minden jót kívánni egymásnak.

  Az ötlete a következő volt: aznap, amikor elmentünk, azt mondta M &ok M-nek, hogy azért megyünk tovább, mert ő olyan undok és rossz természetű, és így egyszerűen nem lehet kibírni vele egy légkörben. A csel sikeres volt, látszott rajta, mennyire sajnálja a továbbállásunkat. Próbált magába szállni, habár néhány perc alatt nem nagyon sikerült neki.

  Egészen biztosak vagyunk benne, hogy azóta megMberelte magát. Reméljük, már nem szolgál rá az undok névre, és talán a többiekkel is jó viszonyba került.