Eljött az új helyre költözés ideje, még ha csak egy rövid időre is. Nem kellett sokat várni a lakók bemutatkozására. Amint beléptünk az ajtón, rögtön szembetalálkozott Gnómi az ajtó őrével, aki nem volt elragadtatva attól, hogy napokig egy vicces sapkás gnómnak hajlongjon minden belépése alkalmával.

  Jól meg is cibálta, de nagy bánatomra még idő előtt kisurrant a kezei közül. Pech. Pedig nagyon kíváncsi lettem volna rá, hogy néz ki Gnómi sityak nélkül… Megint gonosz vagyok. Gyorsan beszaladt a szobába a tökfödőjét igazgatva, nehogy véletlenül meglássam. …hogy kopaszodik? Vagy mi? Biztosan legalább annyira elengedhetetlen kellék a törpsipka, mint a boszorkány seprűje…


  Bent a szobában találkozott egy katicalánnyal. Mire mi beértünk, már összeborulva mesélte, miféle megrázkódtatás érte rögtön az ajtóban. A katica erre elmondta az ő történetét. Neki a pettyeket próbálta meg letépkedni a hátáról. Alig tudott megmenekülni. Borzalmas volt hallgatni. Belegondoltam abba, hogy a boszorkányról meg épp a kötelező kellékként nyilvántartott bibircsókot akarná letépni. Na, arra befizetnék!


  Itt is lettek banánhaverjai, ha már úgy összeszoktak az előző helyen. Addig sem nyaggatott, hogy mikor visszük ismét haza, míg velük játszott. Elterveztük, hogy megint hazahozzuk, de most extraként végigjárjuk szép hazánkat, és megnézünk mindent, amit csak érdemes megnézni. Egy kis "mosolyturnéra" gondoltunk. Ne csak itt keveregjünk hónapokon keresztül. Talán kevésbé lesz unalmas neki, és mi is élményekkel gazdagodunk. Itt az idő, hogy végre megcsodáljunk egy csomó olyan épületet, amiknek a létezéséről oly sokunknak fogalma sincs. Sosem késő befoltozni a műveltségünkben felfedezett lukakat…