Szép időben mentünk ki a Duna-partra sétálni; hét ágra sütött a nap.  A vizek vonzanak minket, így könnyen találunk magunknak elfoglaltságot, ha van egy kis eltölteni való időnk. Gnómiék is szerettek volna kimozdulni egy kicsit, tehát nem haboztunk sokat.

  Ahogy a parthoz értünk, Bibircsnek megtetszett egy kis csapat lúd. A folyóban úszkáltak. Barátkozni próbált velük, bár nem sokat törődtek vele, inkább nyakukat nyújtogatva csipegették a partról belógó hosszabb fűszálakat. Gnómi nem ment a közelükbe, nehogy belecsippentsenek a sipkájába, de ő is szívesen elnézte őket, mert szépek voltak. Odasompolyogtak a récék is néhány finom falat reményében, de részünkről hoppon maradtak. Bibircs nem tudott annyira érdekesnek mutatkozni, hogy felfigyeljenek rá a szárnyasok, ezért otthagytuk őket, és a Duna mentén folytattuk a sétát.

  Tiszta idő volt, csupán egyetlen felhőt láttunk az égen, az is nagyon elnyújtózott, hogy minél szebb bárányfelhő fodrozódhasson belőle. Törpi pózolt egyet háta mögött a szökőkúttal és a felhővel. Annyira jól sikerült a kép, hogy bekerült a kedvencei közé. Az ilyen tökéletesen elkapott pillanatban készült fotók biztosan megdobogtatják a gnómibellák szívét is, úgyhogy most közzé teszem, hátha egy lelkes törphölgy olvasó, aki még nem habarodott bele, most majd nem tud ellenállni neki. ;)

  Sétánk után hazatértünk, és a kellemes estében kiültünk a teraszra kártyázni. A kezünk ügyébe tettünk egy tányér darálós kekszet, és elkezdődött a parti. Természetesen a törpök is majszolhattak belőle, hiszen szinte mindent megosztunk velük. A játék végére Gnómi annyit betömött belőlük, hogy egészen elzöldült. Úgy elcsapta a hasát a keksszel, hogy kidőlt a tányér mellett.

  Bibircs csak nézte őt. Úgy megijedt, hogy szóhoz sem jutott; azt sem tudta hirtelen, mit csináljon, mi a teendő ilyenkor, de én most elmondom, mit szoktam csinálni, mikor így teletömi magát a kis mohó: semmit. Lefektetem aludni, és reggelre kipiheni a mohóság okozta fáradalmakat. Más élőlényhez nem értek, de gnómoknál ez egy biztos recept a gyógyuláshoz...