Csodálkozom azokon, akik tengerpartra mennének nyaralni, szigetre vagy tipikus turistákat mágnesként vonzó helyszínekre, miközben az átlagnyaraló a saját hazáját sem ismeri. Most, hogy utazunk egyik helyről a másikra, és szebbnél szebb helyeket látunk, elgondolkodtunk párszor azon, hogy a németek minek mennek rendszeresen a Balatonhoz, ha nekik is van Bóden izéjük és sok más kristálytiszta vizű, a hegyekből fakadó ereket összegyűjtő, gyönyörű környezetű tavuk?
  Ha csak a látványt nézem, sokkal szemet gyönyörködtetőbb egy ilyen, akár a Zugspitze mellett 900 méteren lévő Eibsee, akár a Starnbergi-tó. Való igaz, ezek nem túl nagyok, és nem vagyok tisztában a strandolási lehetőségekkel sem, de kíváncsi lennék, hogy a németek is ennyire ismerik vajon a hazájukat, mint mi a sajátunkat?
  Egy véletlenből kifolyólag tudomást szereztünk egy kiállításról, ami a közelünkben lévő Kisbéren tekinthető meg. Meglepő, de sosem hallottunk róla előtte, nem is tudjuk, mióta áll ott egy mini Magyarország…

/A tatabányai Turul emlékmű/

  Hétvégén ilyennel indítani a napot 9 óra körül remek kezdetnek ígérkezett. Próbáltuk titokban tartani a meglepetést Gnómi előtt, de fogalmunk sincs, miből érezte meg, hogy valamit forralunk.
  Ő volt az első, aki felkelt aznap. Ez nagyjából azzal jár, hogy miért alszunk még?! Keljünk fel minél hamarabb, mert őgnómságának már csorog a nyála a reggeli tejeskávéra, és különben is, mit képzelünk, hogy így megváratjuk a meglepetéssel?! Szóval jól indult a reggel…

/Tatai vár/

  Szép napsütéses és melegnek ígérkező nap kezdődött, öröm volt elindulni abban a tudatban, hogy nemcsak Gnóminak mutatjuk meg kis hazánk nagyobb látványosságait, hanem mi is új élményekkel gazdagodunk. Mi sem voltunk még korántsem mindenhol, ezért olyan épületeket láthattunk, aminek a létezéséről és a mai rendeltetéséről fogalmunk sem volt. Természetesen több ismerős építészeti remekmű mellett időztünk el, mint például a Szegedi dóm, aminek a látványával nagyon nehéz betelni, akár makettként, akár teljes életnagyságban áll előttünk.

/Szegedi dóm/

  Az Országház aprólékosságát Törpi a saját szemével vizsgálta meg. Ha épp bent ülésezett a törpbizottság is, ezt mi sosem fogjuk megtudni, mert mi nem látunk be a parányi ablakokon. Tizenkilenc év alatt épült fel, átlagosan ezer ember dolgozott rajta, majd száz évvel később, a Dunára néző oldal felújítása 21 évbe telt. A világ harmadik legnagyobb parlamenti épülete.

/Az Országház/

  Érdekes még a Kisfaludy gőzös, ami a legelső balatoni gőzhajó volt 1846-ban. Bár három évtizeddel előtte már jártak a Dunán gőzösök, a Balatonra csak ekkor bocsátottak vízre egyet, mégpedig Széchenyi születésnapján, és ő vágta hozzá a pezsgősüveget is. Harminc évig egyedül járta a Balatont, míg meg nem alakult egy másik gőzhajótársaság. Bár az eredeti tervek megsemmisültek, egy makett és a képzelet alapján újjáépítették. Múzeum- és sétahajóként üzemel, és korhű öltözékben végzi dolgát a hajószemélyzet.

/A Kisfaludy gőzös/

  Kastélyok, várak, templomok és más nevezetesebb épületek várják az arra járókat, hogy ingyenes belépés mellett megcsodálják őket. Gnómi is alaposan végigjárta mindet, egyet sem hagyott volna ki. Kíváncsi volt rá, milyenek a magyar nevezetességek, és hogy miért is azok.
  Nagyon jól éreztük magunkat, és mivel a kis zöldség se nagyon ugrándozott össze mindent, ezért elvittük a közeli játszóra egy kicsit, mielőtt hazavettük volna az irányt.
  Délelőtti programként csak ajánlani tudom, remek kikapcsolódás és művelődés egyben.

 /Ez a reklám helye ---> mini Magyarország makettpark/

(Ui. 2022: Mostanra valószínűleg kiépült a park környezete, és sokkal komfortosabb élményt nyújthat.)